Tavaly is követtem a Libri szavazását, sőt a közönség legjobbjának választott Világképet, Kepes Andrástól olvastam is, és nagyon szerettem. Itt írtam róla! Idén, immár harmadszorra adják át a legjobb kortársaknak járó díjakat, amelyekre most te is szavazhatsz! Ugyan nem csupán kortárs nők, mint a havi témánk a Nincs időm olvasni kihívásban, de kortársak, így itt az ideje, hogy a hónaphoz kapcsolódva kicsit szétnézz a repertoárban! Ráadásul nyerhetsz is!

−

A Libri irodalmi díjat és a Libri irodalmi közönségdíjat minden évben az előző év legjobb szép- és tényirodalmi könyvei kaphatják meg. Nagy a tét, mert a díjazottak 1-1 millió forintot és 25 millió forint értékű médiatámogatást kapnak. Idén 143 könyvből választotta ki a kedvenceit a Libri által felkért 107 tagú közéleti személyiségekből álló szakmai bizottsága. A szavazást szívesen vállalta többek között Bánfalvi Eszter, Fáy Miklós, Herczku Ágnes, Schilling Árpád, Veiszer Alinda, a Budapesti Fesztiválzenekar, és képzeljétek az a megtiszteltetés ért, hogy még én is voksolhattam! 

A mi szavazataink segítségével alakult ki végül az a 10 könyvből álló lista, ami alapján most rajtatok na meg a szakmai zsűrin a sor! Egészen pontosan a 10 döntős könyv közül választja ki az ötfős szakmai zsűri azt a könyvet, amely a Libri irodalmi díjat kapja meg, a közönségnek leginkább tetsző könyv pedig a Libri irodalmi közönségíjat nyeri el. (utóbbit nyerte tavaly Kepes András, és ennek a kategóriának a vitán felüli legesélyesebbje idén Bödőcs Tibor!) 

A zsűri tagjai  egyébként Bálint András (Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész), Beck Zoltán (dalszerző, a 30Y énekes-gitárosa, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa), Fullajtár Andrea (Jászai Mari-díjas színész, a Katona József Színház tagja), Károlyi Csaba (irodalomkritikus, az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese), Szilágyi Zsófia (Balassa Péter-díjas irodalomtörténész, kritikus, a Szegedi Tudományegyetem egyetemi tanára) Íme ők egy fotón is: 

Szavazz, és pillants bele a tavalyi díjátadóba! Nézd meg hogyan vette át a díjat és mit mondott róla Kepes András, és Jászberényi Sándor!

SZAVAZNI A KEDVENCEDRE MOSTANTÓL ITT TUDSZ! A szavazók pedig nyerhetnek is, ugyanis a voksolás lezárta után 100 ajándék könyvcsomagot sorsolnak ki, amelyek a 10 döntős könyvből állnak össze.

Tóth Flóra jóvoltából interjú készült velem a WMN-re a kihívásról és az olvasásnépszerűsítő missziómról. Flóra elmondása szerint a Nincs időm olvasni kihívásnak köszönhetően talált vissza az olvasáshoz, és mindezt úgy, hogy két (halálcuki) kislány anyukája. Az ilyen történetek mindig melengetik a szívemet. Ezek szerint megérte belevágni 2017 januárjában. 

−

A szerző beemeli a cikkbe azt ami már korábban én is leírtam a blogon, hogy egy amerikai újságíró szerint 200 könyvet elolvashanánk évente, amíg a közösségi médián lógunk!  Valamint ír arról, hogy Barack Obama az elnöksége alatt is rendszeresen publikálta a könyvlistáit. A nyolc elnöki éve alatt 86 könyvet olvasott el. Egy másik olvasásnépszerűsítő híresség, Bill Gates pedig azt nyilatkozta, hogy bár sok érdekes emberrel találkozik, azért a kíváncsiságát leginkább olvasással tudja kielégíteni (pedig akár pénzt is kereshetne zsákszámra olvasás helyett). Persze Obama X generációs, Gates pedig baby-boomer, vagyis nem biztos, hogy olyan könnyen meg tudják szólítani a fiatalokat. Pedig Magyarországon már 2010-ben is nagyjából feleannyit olvasott a 10 és 40 év közötti korosztály, mint a 40 év felettiek - állítja a KSH.

A cikk végén egy rövidke interjú is olvasható velemm amiben a csoport létrehozásáról, a motivációkról és a facebookot elárasztó könyvekről is beszélek. Nem részletezem, olvassátok el! 

Bajos írni erről a könyvről, ugyanis szavakkal nehezen értékelhető. Súlyos, kőkemény, brutális. Letehetetlen, feledhetetlen - írta a minap a Nincs időm olvasni kihívás csoportjába egy tag, és minek keresnék jobb jelzőket, ha már ő megtalálta? Mellesleg a csoportunk által a hónap könyvének kikiáltott Egyasszony úgy fest kivétel nélkül mindenkinek tetszik. De mégis mi lehet a siker titka?!

−

Péterfy-Novák Éva első regénye tulajdonképpen a blogjából született. Terápiás jelleggel kezdett el írni 30 évvel korábbi, feldolgozhatatlan tragédiájáról. Orvosi műhiba miatt fogyatékkal élő gyermeket szült, akit aztán mindössze hétévesen el is veszített. Ha mindez nem lenne elég, akkor kislánya apja évekig bántalmazta. Megrázó, de ami miatt nem temet maga alá, az bármilyen furcsán is hangzik: a humora. A pikírt stílusa miatt igazán szerethető. Humorral kezel egy (kettő!) egyáltalán nem humoros témát. Péterfy-Novák egy interjúban nyilatkozta arra a banális kérdésre, hogyan tudta ilyen humorral kezelni ezt az egészet, hogy

"hát nem is értem, hogyan lehetett volna másképp?"

 
Touché! 

Az Egyasszony azért több, mint egy megható, sírós regény, mert olyan üzenete van, ami erőt adhat mindenkinek! Annak, aki fogyatékkal élő gyermeket nevel (bár az ilyen anyák és nők szerintem kivétel nélkül erősek!) és annak is, aki brutális, bántalmazó kapcsolatban él. Merjünk segítséget kérni, merjünk lépni, és változtatni a sorsunkon! Péterfy-Novák Éva is megtette, olyan tragikus élményekkel a háta mögött, ami 3 nőnek is sok lenne nem hogy egynek. De újrakezdte (!), a jelek szerint boldogan él, terápiás jelleggel kiírta magából szenvedéseit, és emiatt nagyon sok nő lehet neki igazán hálás! 

Ráadásul olyan egyszerű és könnyed stílusban meséli el az életét, hogy azt érezzük: mind egy cipőben járunk.  Egy szó mint száz: Péterfy-Novák Éva for president! Egyébként nem tudom melyik lehetett az igazán nehéz, írni arról az elementáris fájdalomról, amit a beteg gyerek évekig tartó gondozása majd elvesztése jelenthet egy anyának, vagy bevezetni az olvasókat egy kapcsolatba, amiben mindennapos a bántalmazás. 

Egy szó mint száz: el kell olvasd ezt a könyvet, és változtass, ha családon belüli erőszakban élsz, na meg értékeld, ha a körülötted egészséges mindenki!

A fiúk a könyvekben mindig jobbak?! Mondjuk ezzel vitatkoznék, de tény, hogy elképesztő figurákkal van tele a magyar és világirodalom. Szerintem mindannyian kapásból 5 olyan, csupán könyvben létező férfit fel tudnánk sorolni, akikkel tagadhatatlanul szebb lenne a világ, ha valóban lennének. Na de nem is erről akarok írni, hanem arról, hogy ez a mondás szerepelhet pólón. Te hordanád? Szerintem egy könyvmolynak kötelezőek olyan darabok a ruhatárába, amelyekről ordít, hogy mi a szenvedélye. Most összeszedtem néhány interneten fellelhető, néhol talán kicsit creepy kiegészítőt, amik mind azt üzenik, hogy a viselőjük megszállott olvasó. Egy helyes térdzokni könyves motívumokkal? Netán egy csinos ingruha könyvespolcokkal, vagy esetleg egy Jane Austen regényre megszólalásig hasonlító oldaltáska? Nézz szét a virtuális gardróbban és válaszd ki neked melyik kellene!

1. Könyvespolcom az ingemen

2. Jane Austen regényre megszólalásig hasonlító oldaltáska

3. Nyakamba veszem a világot!

4. Ha úton útfélen hirdetnéd, hogy könyvmoly vagy!

5. Szinte egy az egyben az előző dizánj, de már pizsamán?? 

6. Hajamban a világ minden kincse!

7.Könyves térdzokni hosszú, téli olvasásokhoz

Nem szeretem a fülszövegeket, mert tapasztalatom szerint sokszor félrevezetnek, és inkább veszik figyelembe a kereskedelmi, semmint az irodalmi szempontokat. Viszont a Stoner esetében muszáj, hogy egy nagyon fontos dolgot kiemeljek a fülszüvegből: 

"Ötven ​évvel azután, hogy John Williams írt az ügynökének, a Stoner bestseller lett. Teljesen váratlanul. Bestseller Európa-szerte. Maguk a kiadók sem értik. Bestseller a szó legtisztább értelmében – az a fajta, amely úgy születik, hogy az olvasók adják szájról szájra."

Ez esetemben tűpontos, ugyanis én is így szereztem tudomást róla, majd a Nincs időm olvasni kihívás egyik csoporttagja, a szintén könyvmoly (és blogger) Zama írt, hogy neki megvan két példányban, szívesen elküldi! Hát, igazán köszi az élményt Zama (és John Williams!), több lettem a Stonerrel, ezt bátran kijelenthetem. Már azt tudom is kinek adom tovább - egyezségünk értelmében.

Na de a könyvről: Stoner a magány regénye. Igazi ereje a csendességében rejlik, ugyanakkor az egyszerűségével képes túlharsogni a könyvpiac többi szereplőjét. A címszereplő egyike az irodalom leganyátlanabb figuráinak, és emiatt talán a legszeretreméltóbb is. Na de hogy lehet a hétköznapiról, az egyszerűről érdekesen és jól írni? John Williams tudta a választ erre. Azt gondolom ez a színtiszta zsenialitás, az igazi művészet. Olyanról írni, ami átlagos és középszerű, amiről valójában nem szoktak regények szólni: rólunk! A szürke hétköznapokról, az olykor unalmas mindennapokról, az életről... hiszen valójában sokszor ilyen, nem? Hány hasonló emberrel találkozunk nap mint nap az utcán, a metrón vagy a kisboltban? 

Ugyan a szerző nem élhettette meg írói tündöklését, ugyanis csak 50 évvel azután lett bestseller, hogy megírta. Amikor 1965-ben publikálta, halk fogadtatásban részesült, de érthetetlen módon fél évszázaddal később, a francia kiadást követően bestseller lett, és kezdték el egész Európa szerte helyén kezelni a művet. 

A "sohavégetnemérős" könyvlistámra akkor került fel, amikor az #ELETEMKONYVE sorozatomban Jakupcsek Gabriella ezt nevezte meg kedvencének. Olvasd el Gabi véleményét is! 

Véletlen akadtam rá, és tudtam meg utólag, hogy a Reggeliben ma - ahol már én is többször megfordultam a kihívással kapcsolatosan - a Lauder Iskola egyik irodalom tanára volt a vendég, és mi másról, mint a kötelező irodalmakról beszélgettek. Ugyan igazán elmélyülni nem tudtak - nyilván sem a formátum, sem az időtartam nem ad erre lehetőséget - de szimpatikus volt a tanárnő hozzáállása, érdemes meghallgatni. Pláne, mert ugyanazon a véleményen van mint én, és ő is Jókait hozza fel példaként, ahogy én is szoktam! (szegényt annyit emlegetjük, hogy már tuti forog a sírjában.) 

Ami legjobban tetszett, hogy a tanárnő, Széni Kati megerősíti, amit már én is leírtam korábban, hogy a gond felsőtagozatban kezdődik, amikor már jönnek a kötelező irodalmak, és lassan ott tartunk, hogy a gyerekeknek Jókai minden ötödik szavát el kell magyarázni. Így aligha várhatjuk el, hogy élvezzék azt amit olvasnak. 

Kati mesél egyebek mellett arról, hogyan próbálja például az Egri csillagokat elolvastatni (török projekt!), vagy szimpatikusabbá tenni a gyerekek számára. Vagy hogy angolszász országokban micsoda különbség van ezen a területen a hozzáállás tekintetében. Illetve szó esik a kronológia szerinti irodalom-oktatásról, ami szintén fontos szempont. Én is azt gondolom, hogy egy 14 évesnek, nem biztos, hogy az antikvitás időszaka annyira vonzó...

Érdemes meghallgatni! 

Hogyan lehetsz okosabb? Egyszerű. Olvass! Sokat. Annál is többet.

Ezzel még nem oldottam meg az évszázados rejtélyt, jól tudom. Pedig számos ismert ember is azt hangoztatja, hogy ez a titok. Ott van például Barack Obama, aki elnöksége alatt olvasott könyveit büszkén reklámozza, sőt publikálta is. Vagy Bill Gates, aki blogján rendre összeszedi kedvenc könyveit is. Will Smith pedig úgy fogalmaz, hogy az olvasás egyenesen a boldogság egyik kulcsa. Sőt az Életem könyve sorozatomban majd 20 ismert ember mesélt kedvenc könyvéről, és derült ki Szentesi Évától Anger Zsoltig, hogy imádnak olvasni. 

De ha ez egy tény, és ennyire egyértelmű, akkor miért nem csinálja még több ember? Épp azért, ami miatt nem megyünk el sportolni, vagy eszünk rendszeresen gyorsétteremben... mert "Nincs időnk rá!" Ugye ismerős? Mind nagyon elfoglaltak vagyunk. 

De valóban így van?

 
Még talán a szkeptikusok is felvonják a szemöldöküket, ha megtudják, hogy Warren Buffett amerikai részvénybefektető és üzletember állítása szerint napi 500 oldalt olvas, és szerinte ez a siker titka. Sokkolónak tűnhet ez a mennyiség, sőt még a fele is, ám egy amerikai újságíró szerint, 200 oldal simán teljesíthető minden nap. Ezt egy egyszerű matematikai egyenlettel be is bizonyítja ebben a cikkben.

Két statisztikával példázza elméletét. Ugyan amerikaiakból indul ki, de mi is nyugodtan vehetjük irányadónak, ugyanis magam is lemértem. 

Elmélete szerint,

• egy amerikai 200-400 szót képes elolvasni percenként (hitelesítve, ugyanis lemértem: én 400 szavas vagyok!)
• egy könyv átlagosan 50 ezer szóból áll.

Ezután már csak egy gyors számításra van szükségünk:

• (A teljesítendő) 200 könyv szorozva (az átlag könyvből kiszámított) 50 ezer szóval = 10 millió szó!
• 10 millió szó osztva (az átlagként becsült) 400 óránként elolvasott szóval = 25 ezer perc!
• 25 ezer perc osztva 60 perccel, ami ugye 1 óra = 417 óra!

Ez minden. Tehát 200 könyv olvasásához egyszerűen csak 417 órát kell az évből olvasással töltenünk. (vesd össze: egy év 8760 órából áll!) 

Ha ez még mindig semmit nem mond neked, és netán belezavarodtál a sok számba, akkor a szerző mindjárt rá is mutat néhány kényelmetlen tényre:

• egy átlag amerikai egy év alatt 608 órát tölt el közösségi média használattal
• 1642 órát pedig tévénézéssel!

Ennek megfelelően, arra a következtetésre jut, hogy ha ezeket az órákat is olvasással töltené(n)k, akkor az évente több mint 1000 könyvet jelentene!!

Sokkoló, igaz?! 

A cikk eredetijét ITT találjátok, ezt teszteltem és fordítottam le nektek!