Az első könyvem Anna Gavaldától, de biztosan nem az utolsó. Habár az első száz-százötven oldal még nem fogott meg, kis híján le is tettem, de bizonyította, hogy néha megéri türelmesnek lenni, mert a második fejezettől megragadott, és nem is eresztett többé. Azóta megvettem a Szerettem őt című regényét is, szóval alighanem egy új kedvenc szerzőre tettem szert. Valami olyat tud ugyanis ez az írónő, amit kevesen. Hiszen a történetben nem történik semmi extra, nincs világrengető cselekmény, ám a karakterei annyira szerethetők, hogy olvasni akarsz róluk, minél jobban megismerni őket. Van egy megmagyarázhatatlan kedvessége és szerethetősége a regénynek, amely miatt csak imádni lehet. Léleksimogató regény borongós téli estékre! Szívből ajánlom.
Egy tündérmese a szürke, francia hétköznapokban
Olvasása közben együtt éltem a szereplőkkel, megszerettem őket, ha éppen nem olvastam, akkor is ők jártak a fejemben - számomra ilyen egy jó író, aki ennyire tud hatni az olvasóra. Ez a könyv egyben bebizonyítja, és ráébreszt, hogy egy igazán jó regény titka nem a brilliáns történet és a különleges csavarok, sőt még furmányos akció sem kel, hanem a hangulat és a szereplők azok, akik mindennél fontosabbak. Fiatalokról szól, fiataloknak. Olvasmány, amely reményt ad és talán ráébreszti a lelkiismeretet, hogy az önzetlen segítség mire képes.
Négy átlagos, magányos és tökéletesen különböző ember története, akik élete összefonódik. Egy dadogós arisztokrata, egy furcsa, anorexiás festőnő, egy zseniális, ám zsémbes szakács, valamint az életből kifelé tartó, emlékeibe visszavonuló, édes nagymama. Szellemes, könnyed, néhol megrázó történet a szerelem és a barátság felszabadító erejéről.
Az írónőről itt találtam egy cikket, tehát kattints, ha olvasnál róla hosszabban is. A 46 éves, francia, elvált Anna Gavalda jelenleg Seine-et-Marni otthonában él két gyermekével. Délelőtt franciatanárként dolgozik, délutánonként egy állatorvosi rendelőben asszisztens, éjjelente pedig író – mindeközben pedig fontos "állás" számára az anyaság is. Ahogy fogalmaz:
"Azért írok, mert ehhez értek. A Jóisten erre adott tehetséget, én pedig engedelmesen igyekszem követni a szándékát! Ügyesen tudok történeteket mesélni, ebben áll a tudományom. A hőseim többnyire talajvesztett emberek. Szeretem, amikor a mindennapok kilépnek a normális kerékvágásból. Hogy a szereplőknek néhány oldal alatt változniuk kell. És a könyv végére már nem ugyanazok az emberek, akik voltak. Vonzódom azokhoz, akik kudarcot vallottak és ezt föl merik vállalni."
