Már szokásommá vált, hogy egy-egy lelkileg megterhelőbb regény után olvasok valami könnyedet, valami ifjúságit. Nem kell mindig olyan komolyan venni magunkat, másrészt így nem mindig "csak" tanulok ezt-azt (értsd: az életről), hanem a szórakozom is. Így választottam most az elég meghökkentő című - Esznek-e a halottak epertortát? - könyvet, amit Ausztriában gyerekirodalmi díjjal jutalmaztak. Megérte elolvasni! Mondom miért. 

—

A Nincs időm olvasni kihívás második budapesti könyves találkozóján már lehetett hallani erről a könyvről, ott a regény borítótervezője, Váradi Zsolt, valamint a kiadó sajtósa, Németh Luca mesélt a műről. Azonnal feltettem a kívánságlistámra, és hamar el is olvastam! 

Ez a könyv a halálról és a gyászról szól. (Milyen érdekes, hogy legutóbb is ebben a témakörben akadt a kezembe gyerekkönyv!) Ugye milyen meghökkentő már a témaválasztás is, ha azt vesszük, hogy a fő célcsoportja a gyerek korosztály? Mégis működik, sőt.. Azt hiszem sokkal inkább kellene ilyet olvasniuk a tiniknek, mint a piacon oly népszerű agyonbrandelt szerzők, bugyuta nyelvezetű, ál-szexközpontú borzalmait. (Címeket, neveket hadd ne írjak!) 

A regény egy lányról szól, akit az iskolában kicsit furcsának tartanak, és egy fiúról, akinek meghalt az ikertestvére. Aztán arról, hogyan lesznek ők barátok, és mi az amit egymástól megtanulhatnak. Szerettem, hogy Peter szemén keresztül kicsit belenézhettem abba, hogy egy tizenéves fiúcska, hogyan próbálja feldolgozni a feldolgozhatatlant, hogy meghal az ikertestvére egy balesetben. Nehéz lehet elfelejteni, ha önmaga testvére tükörképe…(Sosem gondoltam végig, hogy ez mennyire szörnyű lehet.) Szívesen olvastam volna még többet erről. Peter és Emma alakuló barátsága aranyos. A kislány karakterét is szerettem. (El tudnék képzelni velük folytatást, szerintem van bennük potenciál.) Kifejezetten tetszett az az elképzelés, hogy Emma apja temetőgondnok, ő emiatt sokat van ott, így számára az a világ egyik (ha nem a) legbarátságosabb helye. Talán kicsit közelebb hozza a kisebbekhez magát a temetőt, ami sokaknak ijesztő, idegen, rémisztő hely, miközben egyáltalán nem az! 

Van benne egy gyönyörű idézet az apától! Hiszem, hogy minden könyvet okkal veszünk kézbe. Valami miatt tuti megéri elolvasni, valahol el kell jönnie a katarzisnak! Nekem ez volt a katartikus pillanatom a könyvben:

Külön kiemelném a végén a telitalálatos borítót, ami figyelemfelkeltő, és a könyv egyik legszebb jelenete kapcsolódik hozzá. 

Valósággal fellelkesültem, amikor tudomást szereztem a BOOKR Kids olvasóapplikáció létezéséről. Ez egy digitális mesetár, ami mobil alkalmazáson keresztül érhető el, és jelenleg több mint 250 mesét tartalmaz. Ugyan még nincs gyermekem, de egyrészt, ami késik nem múlik, másrészt vesszőparipám, hogy a gyerekek nem olvasnak eleget, és a vitákban rendre felmerül a tablet és a különböző elektronikai kütyük térhódítása. Végre itt egy hasznos alkalmazást, amelyet megoldja a problémát! Tessék letölteni, és ezt már bátran lehet a gyerek kezébe nyomni, ugyanis ebből tanul, fejlődik, és épp annyira interakítv, hogy le is foglalja! Hip, hip, hurrá!  (Nyitókép forrása: Anyabőrben blog!)

—

Az alkalmazás nagyon egyszerűen működik. Miután letöltöttük, beállíthatjuk a célszemély korát, ezt követően pedig már választhatjuk is ki a kedvenc mesénket, amely egy kattintással indul is, és kiváló hangú színészeink olvassák fel a kiválasztottat. Ráadásul teszik ezt olyan nagyszerű színészek és szinkronhangok, mint Nagy Ervin, Reviczky Gábor, Básti Juli vagy Szacsvay László! Tele van animációval, magától lapoz a könyv, sőt, sorvezetőt is alkalmaz, így az olvasást is segíti. A hang természetesen kikapcsolható, de néha kár. Én végighallgattam A két Lottit és A kis herceget, hogy kipróbálhassam, és leírhassam nektek az élményeim, és imádtam! 

A felkerülő anyagokat szakemberek ellenőrzik, így teljesen megbízható. Külön jó, hogy olvasni nem tudó gyerekek is nézegethetik önállóan, mert ikonok alapján tudnak keresni. Sőt a meseolvasás mellett és az olvasásfejlesztést is támogatja - utóbbit szolgálja a narrációt követő szövegkiemelés. Ha mindez nem lenne elég, idegen nyelvű mesék is elérhetők rajta. A klasszikusok, mint a Vackor, Boribon, A kis herceg, Vuk, Lázár Ervin-meséi mellett a legújabbak is megtalálhatók, így a Terka-történetek, Tóth Krisztina meséi, Mi Micsoda könyvek anyaga és így tovább.

A legjobb hírt pedig a végére tartogattam:

Most hétvégén, azaz április 19 és 22-e között kódolatlan hétvége lesz, ami azt jelenti, hogy ingyen lehet használni az alkalmazást - egyébként előfizetni lehet rá 3/6/12 hónapra, néhány ezer forintért.

Hol vagy igazság? Hol vagy legendás nagy szerelem? Előbbit csak a jóisten tudja, utóbbi viszont ott van feketén-fehéren Schäffer Erzsébet legújabb, vallomásos könyvének lapjain. A szerző olyan mély és megrázó magánéleti történetről rántja le a leplet, hogy tátva marad az ember szája az őszinteségtől. Fejezetenként, lassan, meg-megszakítva voltam csak képes elolvasni, mert megtépázta a szívemet, lelkemet. Egy olyan intim kapcsolat naplója ez, amely könnyeket csal az olvasó szemébe. Mit könnyeket... megint jóformán zokogtam. 

—

"Vegyék kezükbe óvatosan, és szorítsanak nekünk.” 

Ezekkel a mondatokkal engedi útjára a fülszövegen az olvasót Schäffer Erzsébet, hogy bemutassa életének - saját bevallása szerint - egyik legfontosabb és legintimebb művét. És én is ezt kívánom minden olvasónak: óvatosan olvassa!

Ugyanis képzeljük el azt a helyzetet, hogy életünk nagy szerelme, akivel több gyermeken és több évtizeden is túl vagyunk már, váratlanul egy szörnyű betegség folytán műtétek sorára szorul, majd végül ágyhoz kötött lesz. Egy olyan beteg ember, aki 24 órás ellátásra szorul és többé kommunikálni is képtelen. Schäffer Erzsébettel ez történt, és olyan mélyen, szeretetteljesen, ámulatbaejtően és hűséggel meséli el férje (és az ő) történetét, hogy szem nem marad szárazon. 

Soha nem olvastam még ennyire őszinte és éppen emiatt mélyreható, erős önéletrajzi, naplószerű művet. Aki élt már beteg ember mellett, vagy akár ápolt ilyen embert, annak ismerős és borzasztóan megrázó lesz ez a könyv. De hasznos is lehet azoknak is, akik jelenleg is beteg embert gondoznak, vagy kapaszkodnának ennek kapcsán valami kis reménybe...

Viszont csalódást okozhat, ha az ember szívmelengető, romantikus regényre vágyik, ugyanis a szépsége nem ebben rejlik. Sokkal inkább abban, hogy az írónő gyönyörűen ír, és ezzel a ritka képességgel önti szavakba a megfogalmazhatatlant. Az élményt mélyíti, és hitelesíti, hogy eredeti, családi fotókat is látunk róluk - a fiatal Erzsiről és Tiborról. A könyv borítóján is ők vannak. Tibor ül a földön, bohócnak maszkírozva, Erzsébet pedig a bal szélen mosolyog napszemüvegben. 

A kortárs magyar irodalom egyik legszerethetőbb alakjaként emlegetik sok helyen Schäffer Erzsébetet, és ugyan számomra eddig "csak" mint a Nők Lapja szerzője volt ismerős, a Hol vagy? c. könyve után biztosan olvasok még tőle.  

A végén a szerző - ritkán látott őszinteséggel - azt is leírja, hogy miért döntött úgy, papírra veti gondolatait. Szerette volna így kibeszélni a fájdalmát, terápiás céllal (itt eszembe jut Péterfy Novák Éva), és segítő szándék is vezérelte, hogy - mint írja - hátha lesznek, akik erőt kapnak, talán ötletet, bátorságot az ápoláshoz... az élethez. 

Átadták az első zsebkönyv automatát az Örkény Színház előtt, a Madách téren. Volt szerencsém ma az RTL Híradóval riportot forgatni erről, így elsőkézből hozom nektek az információkat. Kíváncsi vagyok, hogy a hatalmas felhajtás és óriási lelkesedés meddig tart ki, de leszögezem: szívből szurkolok, mert baromi jó ötletnek, és hasznos kezdeményezésnek tartom. A folytatásban leírom miért, és lentebb ott a riport, nézzétek meg azt is! 

—

Elképesztő tömeg várta, hogy Vecsei H. Miklós, - vagy ahogy barátai és most már lassan a közönsége is hívja: Hasi - leleplezze POKET elnevezésű projektjének első automatáját a budapesti Madách téren. Sosem voltam jó tippelésben, de nagyjából 150, többségében tinilány várta az első zsebkönyv-automatát, és ne legyünk naívak, valójában: Hasit. Az egyik technikus kolléga mellettem azt mondta, "milyen jó, hogy a könyvek ennyi embert ide vonzanak!" Mondtam is neki, hogy szerintem elsősorban nem az olvasmányok, hanem sokkal inkább a projekt főszereplője miatt vannak itt, de hát tudjuk, hogy

a cél szentesíti az eszközt.

 Hiszen a cél az olvasásnépszerűsítés. (Ami ráadásul közös cél, ezért is kedves és szívemhez közel álló a kezdeményezés!) Hogy a tinilányok Hasi miatt vesznek-e kézbe könyvet az végeredményben teljesen mindegy, a lényeg, hogy kézbe veszik! Persze az akció sikere nagyban ezen is múlik. Valóban szokássá tud-e válni a budapesti tömegközlekedést használók körében, hogy mielőtt a metróba lemennek, vagy a buszra felpattannak, könyvet vesznek 990 forintért az egyik útbaeső automatából, vagy a kezdeti hype után csendesen feledésbe merül a dolog. Én mindenesetre az előbbiben bízom! 

Az automatákban - a város 7 pontján - kezdetben öt féle könyvet találsz, de kérdésemre Hasi azt mondta, hogy ezeket havonta bővítik majd, azaz újabb és újabb címek és kiadványok kerülnek az üveg mögé. A könyvekért egyébként csak kártyával lehet fizetni - ezt talán érdemes előre tudni! (frissítés: a Madách térivel szemben a Móriczon készpénzes automata üzemel - ha pontosabbat tudok meg erről, aktualizálom!) Minden automatának van egy támogatója, és a Tavaszi Fesztivált követően majd ezeknek a mecénásoknak a logójával, képével fóliázzák be az automatákat. 

A POKET pontokat ezeken a helyeken találod: 

Minden zsebkönyvnek van egy nagykövete, ők karolják fel az adott kötetet és tesznek a népszerűsítéséért is. Így Szerb Antal Utas és holdvilág című regénye Rudolf Péter színművész, Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című ifjúsági könyve a zenész Geszti Péter „gondozásában” érthető el. Dés László zeneszerző Esterházy Péter alkotásaiból szemezgetve állított össze egy kötetre valót - ez gyakorlatilag más formátumban nem is kapható! Az ország toxikológusa, Zacher Gábor Csáth Géza Egy elmebeteg nő naplója, a Margaret Island énekese, Lábas Viki pedig Krúdy Gyula Ady Endre éjszakái című művének lett a képviselője. 

A megnyitón a személyes kedvencem Geszti Péter volt, akitől azt kérdeztem miért állt a POKET mellé, miért tartja jó dolognak. 

"Nagyszerű kezdeményezés, mert kiviszi a kultúrát újra az utcára. Ebben az országban mi most nagyon sok mindenről másként gondolkodunk, ahány ház, annyi gondolat, de egyben egyek vagyunk: a magyar nyelvben. És hogyan is lehetne egy ilyen kis kultúrát megvédeni, mint magával a magyar irodalommal."

A zsebkönyv sorozatokat kifejezetten szeretem, mert ezeknél nem lehet kifogás, hogy drágák, és relatíve gyorsan és olcsón lehet belőlük saját könyvtárunk. Imádom a Helikon zsebkönyveit, gyűjtöm is őket. ITT írtam is arról, miért szeretem olyan nagyon! Ezzel szemben mondjuk a POKET más. Ezek TÉNYLEG zsebkönyvek, hiszen nem sokkal nagyobbak mint egy-egy okostelefon, küllemüket tekintve inkább hasonlítanak egy naptárhoz (pláne a gumiszalag miatt) mint könyvhöz, tehát tényleg arra jó, hogy zsebre vágd, kis helyet foglaljon egy női táskában, és olyan helyre magaddal vidd utazásokkor, amikor nincs sok helyed pakolni. (nyaralásokra tuti feltankolok majd párat) 

Végezetül íme az RTL Híradós riportom minderről! 

A Nincs időm olvasni kihíváson belül elindítom a könyvklubot, amelynek lényege tulajdonképpen az, hogy olvassunk közösen, majd beszéljük meg közösen az olvasmányélményeinket! Minden hónap első napján mostantól a témakör mellé egy ajánlott irodalmat is hozok, így akinek van kedve, bekapcsolódhat a kihívásnak ezen ágába is, hogy aztán egy előre megbeszélt időpontban együtt megvitathassuk. Az áprilisi könyvünk: Guillame Musso Holnap című regénye. Hogy miért? Azt is leírom lentebb.

—

Ebben a hónapban olyan könyvet kell választani a kihívásban, aminek a címe EGYETLEN szóból áll. Ezek között néztem szét, és mivel a Park Könyvkiadó munkáiban az utóbbi időben már két igazán kedvemre valót is találtam (John Williams: Stoner, Laura Barnett: Variációk egy párra), ezért úgy döntöttem az ő kiadványaik között nézelődök. Aki pedig ott volt a márciusi találkozón érteni fogja miért esett erre a könyvre a választásom: Tönkő Vera szerkesztette. Az ő ízlésében maximálisan megbízom! 

Még néhány érv a könyv mellett: 

• Guillaume Musso (kiejtés ITT) napjaink egyik legnépszerűbb francia kortárs írója. 
• Moly.hu-n 94 %-osra értékelték, ami igazán kimagasló!
• A fülszövege a Ház a tónál című filmet jutatta eszembe, annak is szerettem a megmagyarázhatatlan "párhuzamos síkjait".

Fülszövege: 

Emma New Yorkban él. Harminckét évesen még mindig keresi élete párját. Matthew Bostonban lakik. Egy szörnyű balesetben elvesztette a feleségét, és most egyedül neveli négyéves kislányát. A világhálón ismerkednek meg, és egymásnak írt e-mailjeik alapján hamarosan mindketten arra gondolnak, hogy végre megtalálhatják a boldogságot. Elhatározzák, hogy találkoznak egy manhattani olasz étteremben Ugyanazon a napon és ugyanabban az órában lépnek be az étterem ajtaján. Ugyanahhoz az asztalhoz ültetik le őket – és mégsem fognak soha találkozni. 
Hazugságok hálója? Az egyik fél képzelgése? A másik manipulációja? Egy érthetetlen helyzet áldozataiként Matthew és Emma hamar rádöbbennek arra, hogy nem csupán egy meghiúsult találkozóról van szó… 

A könyvet (a tervek szerint) április 20-án pénteken este 8 órától a Nincs időm olvasni kihívás facebook csoportjában beszéljük majd meg ÉLŐ VIDEÓ formájában, ami azt jelenti, hogy én élőben bejelentkezem 20 órakor és egészen 21 óráig kommentben írhatjátok a véleményeteket, kérdéseiteket, és mindent, amit csak akartok, én is elmesélem az élményeim, a véleményem, és remélem ti is leírjátok majd! 

Jó olvasást!  

Egyetemen kezdődött, legendás nagy szerelem, ami aztán egy rossz döntés miatt véget ér, de az a "soha el nem múló" kapocs marad a férfi és a nő között. Messze kerülnek egymástól, évek telnek el, mindketten megállapodnak, de soha nem felejtik el a másikat. Sőt! Tulajdonképpen a napnál is világosabb, hogy mindkettőjük számára a másik az igazi, de elszalasztották. Helyre lehet hozni? Lehet újabb esélyük? Vagy az ember csak továbblép és nem teszi fel a "mi lett volna, ha" kérdést? 

—

Tudom, tudom Jill Santopolo nem fedezte fel a spanyolviaszt, hiszen klasszikus, örökérvényű és már sok helyen, számtalan módon feldolgozott kérdések ezek − de ez a könyv egy picivel mégis talán több lett. Méghozzá a tálalásában, szerkezetében. Lucy meséli el ugyanis Gabe-el való megismerkedésének és szerelmének történetét, majd szakítását, szenvedését és újrakezdését. Az elején nem is tetszett igazán, kicsit 'nyálasnak' éreztem, (nem szeretem a klasszikus, romantikus lányregényeket) de nagyon hajtott a kíváncsiság. Vonzott, mert lendületes a stílusa, olvastatja magát, hívogatott, mert moly-on 92%-os - tudni akartam, mit értékel a nagyérdemű ennyire magasan, és csábított, mert Reese's Book Clubjának egyik darabja volt ez a regény idén.

Végeredmény?!

Zokogtam. Órákig.

(Jótanács magamnak: kérlek legközelebb ne hajnalban fejezd be az ilyen, várhatóan megrázó regényeket, mert órákig nem nem tudsz majd elaludni, és reggel feldagadt szemmel ébredsz!)

A regény szerkezete nem eresztett, és tudni akartam, miért meséli el Lucy a történetüket a férfinak. (Ugyan az első pillanattól sejtettem, de reménykedtem, hogy nem az lesz amire gondolok.) Döntések, választások, hatások. Úgy néz ki mostanában mindig ilyen könyveket fogok ki. (Legutóbb a Variációk egy párra esetén is hasonló vizekre eveztem! ITT írtam róla!) Elgondolkodtat, és szerintem mindenki megtalálja benne önmagát.
Pontosítok: aki volt már szerelmes.. Úgy igazán.

Elég mély, jól érzékelteti a szerelem különböző típusait, hogy milyen piszok nehéz is eldönteni, melyik hozhat igazi, életre szóló boldogságot. A megbízható, kiszámítható, vagy ami lángol, mindent feléget? Azt hiszem, mindenki ráismer valahol saját magára. Végül a kedvenc tüzes-hasonlatommal zárom soraim. 

 ”Minden szerelem olyan, mint egy bizonyos tűzfajta. Egyesek futótüzek: elsöprők, parancsolók, fenségesek és veszélyesek, és képesek megégetni, mielőtt még rájönnél, hogy elemésztett. Mások inkább kandallótüzek: nyugalmasak, barátságosak, egyenletesek és meleget adók.

Nem sokkal a blogom indulása után már meséltem nektek egy szuperszónikus könyvről. Tittel Kinga Mesélő Budapest című kötetét be is mutattam akkor, sőt élesben teszteltem is, ugyanis bajai barátnőm (Judit) nálam vendégeskedett Budapesten, és a könyvvel kartöltve vettük nyakunkba a várost. Ez most megjelent ANGOLUL is! Amit kolosszális ötletnek tartok, hiszen baromi jó ajándék és persze segítség lehet Magyarországon járó turistáknak, külföldre emigrált magyar gyerekeknek, vagy akár itthon élő angolul tanuló lurkóknak! Vagy mondjuk annak, aki imádja a főváros titkait, és BUDAPESTET! ♥ (én vagyok!)

−

Aki ott volt a Nincs időm olvasni kihívás márciusi találkozóján, és végighallgatta a könyves szakemberekkel folytatott kerekasztal-beszélgetésem, az már hallhatta Németh Lucától (a Kolibri Kiadó sajtósa), hogy az idei év egyik nagy dobása a kiadó életében, hogy megjelenik az elmúlt évek legsikeresebb útikönyve angolul. Az idegenvezető tollából megszületett Mesélő Budapest angol kiadása ráadásul az előző bővített és átdolgozott verzója, de a korábbi példányból ismert és imádott térképekkel, grafikákkal, rengeteg fotóval.

Egyébként a könyvet az a Kecskés Judit illusztrálta, akit már az Utazás Dínómdánomba c. gyerekkönyvnél is méltattam! A kötet tökszuper mert azon túl, hogy csodaszép, és öröm kézbevenni, sok olyan dolgot találni benne, aminek hallatán szerintem nem csak a kicsik néznek tágra nyílt szemmel. Anélkül, hogy spoilerezném a legizgalmasabb részleteket, hallottál már arról, hogy 

Európában azért épült elsőként nálunk földalatti, mert az Andrássy utat akkoriban gyönyörű fakocka burkolat fedte, amit nem akartak tönkretenni a sínekkel?

Vagy tudod, ki volt Budapest vőlegénye, és miért hívták kockás bárónak?

Azt tudod-e, miért van 7 tornya a Halászbástyának?

− Ha ezek körül bármelyikre is nemmel feleltél, remélem meggyőztelek, hogy ez a könyv nem csak gyerekeknek lehet érdekes.A Fabolous Budapest nemcsak az eldugott helyeket mutatja meg, és rántja le a leplet a főváros legizgalmasabb titkairól, hanem rövid, mégis átfogó képet ad hazánk és persze Budapest történelméről is. Egyedi térképekkel, különleges képekkel mutatja be a főváros legnépszerűbb, emblematikus és kevésbé ismert helyszíneit.  

Itt pedig próbáltam a magyar és az angol kiadványt is lefotózni, hogy megmutassam a különbséget, azonosságot, hasonlóságokat:

Mi lett volna, ha igent mondasz? 

Mi lett volna, ha nem mész el arra a találkozóra?

Mi lett volna, ha válaszolsz neki? 

Ha már merültek fel benned ehhez hasonló kérdések, akkor helyben vagy. Ha hiszel a sorsban, és nem hiszel a véletlenekben - akkor túlzás nélkül mondhatom, hogy neked ez a tökéletes regény! Én is ebbe a csoportba váltottam tagságit, így kifogtam az aranyhalat a könyvvel. Elvarázsolt, és bekerült a kedvenceim közé. Meggyőződésem, hogy egy hatalmas írói bravúr, amit a számomra ismeretlen és fiatal szerző véghez vitt. A több síkon játszódó, hosszú évtizedeket felölelő regény Eva és Jim szerelmét, majd házasságát mutatja meg három verzióban, egészen öreg korukig. Tulajdonképpen arról szól, hogy a döntéseinknek mekkora súlya, jelentősége és következménye van! 

−

Mint írtam - nem hiszek a véletlenekben, és ezt tökéletesen alátámasztja, ami a könyvvel kapcsolatban velem történt. Fix céllal mentem a könyvesboltba, viszont az előre megvásárolni kívánt könyvem (Schäffer Erzsébet: Hol vagy?) mellett megpillantottam ŐT. Valahogy megszólított, éreztem: nem hagyhatom ott. A borító alapján egy könnyed, limonádé regénykére számítottam, de közel sem azt kaptam. A rejtélyes "mi lett volna ha" mindig is nagyon foglalkoztatott. Itt erről kaptam egy öt csillagos családregényt, fordulatokkal, és nagyon súlyos kapcsolati kérdésekkel. 

Spoilerezni, ha akarnám se tudnám, annyi minden történik a két főszereplőnkkel (valamint családjukkal) a közel 60 év alatt, amit felölel a cselekmény. Mi a jó döntés? Félrelépsz vagy hűséges maradsz? Mit kell megtenni a gyerekeink érdekében? Meddig érdemes feláldozni magunkat? Milyen sérüléseket okozhat egy gyereknek a válás? Megannyi mindennapokat (egyre inkább) érintő kérdés.. 

A regény három síkon mutatja be a férfi és a nő életét. Az első variációban (ahogy a szerző is nemes egyszerűséggel jelöli) Eva és Jim egy szerencsés véletlennek köszönhetően, még egyetemistaként megismerkedik Cambridgeben, majd onnan lángra is lobban a hatalmas és mindent elsöprő szerelem, amit több évtizedes házasság követ, na meg a vele együtt érkező megannyi próbatétel, döntés, nehézség.

A második síkon sokáig mégcsak nem is ismerkednek össze, és bár folyton-folyvást keresztezik egymás útját, valahogy mindig ellenkező irányba mennek. Habár titkon ott van mindkettőjükben az érdeklődés a másik iránt. Eva férjhez megy, Jim megnősül, és gyerekeik születnek, aztán itt is ott is történnek bonyodalmak, tragédiák, fordulatok... 

A harmadik verzióban pedig ugyan megismerkednek 1958. októberében, egy őszi napon, 19 évesen az egyemen, és lángra lobban az a legendás nagy szerelem, de nem tarthat sokáig a boldogság, ugyanis kiderül, hogy Eva még az előző párjától várandós.. egy jó döntés reményében (gyereke a saját apjával nőhessen fel) elhagyja a férfit, hogy aztán egy egész életen át vágyódjon utána. 

Imádnivalóak a karakterei. 500 oldal a könyv, de alig bírtam letenni. Mindig velük akartam lenni. A végét pedig végigzokogtam. Megismerni őket 19 évesen, majd elkísérni az útjukon 80 éves korukig, úgy hogy bárhogy is alakuljon az életük mindig is szerették egymást − na ehhez kell aztán a 100-as zsepi! Vagy csak én lettem túlságosan szentimentális?!

A szerző mindössze 36 éves, és ez az első regénye, amit magyarra fordítottak, de ha így ír, akkor nagyon bízom benne, hogy nem az utolsó! Ismerkedj meg vele is "személyesen", erről a könyvről mesél: