Vannak emberek, akik szeretnek borzongani. Szerintem ők azok, akik imádják a Híradó első 20 percét. Vagyis a leszúrta, megfojtotta, elütötte, agyonverte blokkot. Ők - egyes értelmezések szerint - azért nézik a kereskedelmi híradók első felét, mert szeretnek meghökkenni, és az ilyen hírek után azt mondják: "De jó, hogy ez nem a mi utcánkban történt!" vagy ennél filozofikusabban azt érzik: "Ennél a mi életünk sokkal jobb!" Tehát egyfajta megnyugvás tölti el őket a tragikus hírek után.
Na én nem vagyok ilyen. Engem ezek a hírek lehúznak, elszomorítanak, mérhetetlenül nyomasztanak. És hogy miért írtam ezt le? Hogy megértessem veletek, nekem miért nem jött be Szabó T. Anna első novelláskötete. A Törésteszt antihősei súlyos traumákon átesett nők, csendben mindenféle megaláztatást eltűrő és elszenvedő feleségek, beteg kapcsolatban élő hitvesek, fizikai bántalmazást elviselő - sőt azt szinte normálisnak tartó - asszonyok. A híradós hasonlathoz visszatérve: biztos vagyok benne, hogy sokan szeretnek ilyen mindennapi hősökről, sanyarú sorsokról olvasni - ráadásul igen nagy mennyiségben, hiszen a kötet 49 novellát tartalmaz, így majdnem félszázszor kapsz egy öklöst a gyomrodba - hiszen a Híradó elejét is sokan nézik.
De ha én választhatok, inkább olvasok ennél szívderítőbb, reménytelibb történeteket. Persze ez én vagyok. Ettől még ez egy kiválóan megírt, jó novelláskötet. Viszont nálam nem kerül a kedvencek közé.
Pedig szép a borító, és a cím is tetszik. Egy interjúban egyébként a szerző azt nyilatkozta, hogy kishíján Robbanótest lett a címe, de végül megváltoztatta. Vitathatatlanul jó döntés volt. Ahogy ő is mondja, az tetszett neki nagyon ebben a címben, hogy a test szó is benne van, és a rés is. "A testen ott a rés, ami egyszerre jelenti a vágyat és a sebezhetőséget " - teszi hozzá. (Könyves Magazin 2017/1)
Szabó T. Annának, aki egyébként Dragomán György felesége, ezidáig csak versesköteteit és műfordításait ismerhette a közönség. Ősszel jelent meg első novella gyűjteménye. Minden történet középpontjában a nő áll. Ha fizikailag nincs is jelen némely novellában, akkor is ő mozgatja a szálakat, és hat az eseményekre. Nem összefüggőek a szövegek - hozzáteszem: sajnos. Kis személyes: nem szeretem túlzottan a novellákat, jobb szeretek összefüggő történeteket olvasni, amelyben karakter- és jellemfejlődések érhetők tetten. Nekem a novellák többnyire egy-egy ötletfoszlánynak tűnnek. Azt érzem, hogy amolyan kidolgozatlan regényalapok. Nem vagyok kibékülve a műfajjal. (Na persze Örkény az megint más..)
Egy szó mint száz: nekem személyszerint nem tetszett ez a végtelenül frusztráló és negatív világ. Még amelyik novella aranyos és szellemes, az is keserédesen az. (Lásd: történet egy nőről, aki úgy éli ki a férfiaktól kapott sérelmeit, hogy - mérhetetlenül gyerekesen - rendszeresen csurig pakolja a bevásárlókocsiját, majd lelép.) Meglehet, hogy ezt most az én szívem és lelkem nem tudta befogadni, de nekem sok volt a nyomorúság és szenvedés benne. (Lásd: novella egy nőről, akire olyan magasról tesz a férje, hogy még a 25. házassági évfordulójukat is elfelejti, de az asszony megünnepli magát, csak épp egészen furcsa, szomorúan megmosolyogtató módon.) A szereplők továbbvitték az örökölt mintákat, belebetegedtek a csalódásokba, az egyedüllétbe, a gyerekhiányba. (Lásd: olyannyira, hogy inkább neten rendelnek műbabát, és nevelik gyermekükként.)
Aki borzongana és ilyen élményekre vágyik, annak szívből ajánlom Szabó T. Anna Törésteszt című novelláskötetét.
Összességében: 10/6
Tehát 12/4, azaz az áprilisi kihívás után a virtuális könyvespolcom újabb taggal bővült. (Már ami a kihívást illeti. Akit érdekel még miket olvasok, annak ITT a moly-os profilom!)
