Olvasni menő! Hogy ezt bebizonyítsam, ismert emberek közreműködésével vágtam bele egy olvasásnépszerűsítő kampányba! Olyan elismert arcokat kértem meg, hogy árulják el nekem, melyik életük legmeghatározóbb olvasmányélménye, akikre méltán lehet felnézni, mert szakmájukban kiemelkedőt alkotnak, alkottak és érdekes személyiségek! Hisz ki ne lenne kíváncsi példaképe kedvenc könyvére? Vagy hogy neki miért éppen az. Milyen élmény fűzi hozzá? Mit jelent neki? Mostantól hétről-hétre egy-egy példakép árulja el, mi élete könyve (#eletemkonyve). Ez a kampány jó lehet motivációnak, de akár arra is, hogy olvasmány ötleteket gyűjts! Most hétfőn Jakupcsek Gabriella, újságíró, műsorvezető - akinek már második könyve jelenik meg október végén - árulja el melyik a kedvenc könyve.
John Williams: Stoner
Bevallom őszintén, nincs "egyetlen", meg "kedvenc", meg "életem könyve" , mert a mindennapi életem részévé vált az olvasás, gyerekkorom óta, ami nélkül már nehezen tudnék létezni. Minden élethelyzetemben más az aki s ami megszólít. De van olyan amihez bármikor szívesen visszatérek, és most ilyen a Stoner. Az amerikai író első magyar nyelven megjelenő könyve 50 évvel megírása után robbant be Európába és hazánkba is köszönhetően egy jó szemű francia menedzsernek aki felfedezte. Találkozásom a könyvvel egy átlagosnak mondható tavaszi "barátnős, kávézós, kivel mi történős ..?" beszélgetés végén esett meg. Irodalombúvár barátnőm elbúcsúzáskor csúsztatta a könyvet a táskámba, egy " ki ne hagyd "ajánlás keretében.
Mitől különleges a főhősünkről elnevezett Stoner című könyv? Attól, hogy gyönyörű, de mégis csendes, egyszerű és mégis rendkívüli, különlegesen szépen ábrázoló, érdekes nyelvezetű, de mégis inkább azt mondanám, hogy semmi sem különleges benne. S éppen ez a jó. Stoner nem hagy nyomot a világban - mint oly sokan, de pont ez a "semmiség, átlagosság a bravúr". Egy talán tehetségesnek induló irodalmár, teljesen hétköznapi, csendes életének nagyszerű elmesélése a XX. században, Amerikában. Főhősünk egész életét átlagos konfliktusok, leginkább eredménytelen küzdelmek jellemzik a környezetével, szerelmeivel, munkájával, hivatásával s legfőképp saját magával. Ha elmesélném a könyv történetét akkor azt gondolnák semmi érdekes, lapozzunk, de mégsem lehet letenni. Nincsen benne "tűzijáték", nincs benne megbecsülés, nincs benne feloldozás, ugye ismerős érzés a hétköznapokból? Találkozhatunk a szegény sorban felnőtt fiú egyetemi éveivel, ahol életre szóló barátságok köttetnek bár a XX.századot sújtó háborúk az egyetem falai közé is beférkőznek. Egy hűvös és félresikerült házassággal és a szívszorító apa-gyermek viszonnyal. William Stoner karakterébe és életútjába sokan beleképzelhetik magukat, az olvasó sok helyzetben és életszakaszban drukkolhat Stonernek, de mindezt úgy, hogy az eredmény előre sejthető és nincs meglepetés. Csendesen, mélyrehatóan kúszik be az életünkbe a történet aminek egyszerűsége magával ragadó, mert mindannyiunkról szólhat, tiszta logikával és mély együttérzéssel és egy pillanatra meg is állít minket, hogy hol is tartunk mi most az életünkben? Ahogyan John Williams ír a betegségről, konkrétan a rákról, a halálról az minden képzeletet felülmúlóan csontig hatoló, életszerű és letaglózó. A drámai, szomorú ám magával ragadó történet befejeztével egészen különleges olvasói élmény lett úrrá rajtam: leraktam a könyvet és csendben meredtem magam elé percekig.
.... És már tudtam is, hogy kinek csúsztatom tovább a könyvet egy "barátnős , hogyvagyos" kávézásnál. Hát ezért nincs a kezemben, mert kelendő, de vigyázzatok......visszakérem! :)
