Könnyed kis könyv, nekem talán túlságosan is, de mini-boldogságinjekciónak megfelelő. Sajnos nagyon is kiszámítható. A szépirodalom és a nagy klasszikusok mellett szerintem igenis kellenek ilyen romantikus, könnyed, nyáresti regények, csak nekem ebből hiányzott az a megmagyarázhatatlan valami, ami a Mielőtt megismertelekben, vagy a Szerelmünk lapjaiban megvan. Mindenesetre egy jókora átverés krónikája a könyv, amit természetesen mi más, mint a szerelem motivál, és végeredményben a kedves olvasó is egy jókora csalás mit sem sejtő áldozata, hiszen a regényt egyáltalán nem az írta, akinek mondja magát. De akkor ki az a Nicolas Barreau?
Erről is szó lesz mindjárt.
Szívemre teszem a kezem, és bevallom, hogy bizony csúfosan áldozatául estem az előzetes elvárásoknak. A borítótervező, a szerkesztő és végülis a kiadó mit sem sejtő prédája lettem, és sétáltam bele naívan a kelepcébe. Az egész onnan indult, hogy októberben valami könnyedre vágytam, és minekután a kihívásban az ősz a tematika, ez a történet pedig ősszel játszódik, így tökéletes választásnak tűnt. A Legyek Ura után valami léleksimogatóra, kedvesre vágytam. Emellett A nő mosolya történetesen már hónapok óta pihent a polcomon, és azt éreztem most ő lesz az igazi! Rá vágyom.
A könyv szerkesztője ráadásul olyan rejtélyes és figyelemfelkeltő fülszöveget írt, amely után azt éreztem, ezt azonnal meg kell vennem, és el kell olvasnom!
Véletlenek pedig nincsenek! – vallja Aurélie Bredin, aki édesapja halála után átveszi egy kis párizsi étterem irányítását. Azon a végzetes novemberi napon, amikor olyan boldogtalannak érzi magát, mint még soha, a Szent Lajos-sziget kis könyvesboltjában különös könyvre bukkan: A nő mosolya című regény egyik helyszíne nem más, mint az ő vendéglője, a főhősnő pedig mintha…
A probléma csupán az, hogy végig a rejtelmet, a csodát, a titkokat vártam, és végeredményben a regény nem arról szól, amit a fenti idézetben (és a könyv hátlapján) olvasol. Ennek ellenére aranyos kis könyv, de közel sem olyan erős a tartalom, mint a külcsíny. A sztori ráadásul számomra túlságosan is kiszámítható, a valóságtól meglehetősen elrugaszkodott, a szereplők motivációi és tettei sokszor érthetetlenek, komoly fordulópontokon egyszerűen átsiklanak. A pluszpont viszont, hogy a könyvkiadás és egy író áll a középpontjában, kapunk ebbe a világba egy kis betekintést. Na meg az, hogy a nő étteremtulajdonos, és mellette főzni is tud, így sok szó esik a főzésről, sőt, a végén még a kedvenc receptjeit is mellékeli a könyvhöz, amelyekből a burgonyavinaigrette-t, és a csokoládétortákat vérnarancsparféval kombót tuti elkészítem.
Az álnéven publikáló szerző: Daniel Barreau, azaz Daniela Thiele
A csalás nemcsak a történetben, hanem ott is felüti a fejét, amikor kiderül (köszi Google!) hogy a szerző valójában nem egy francia pasi, hanem egy álnéven publikáló német nő. Daniela Thiele úgy tűnik annyira beleszeretett történetének alapgondolatába, ami egy nő átverésén alapul, hogy saját olvasóit is becsapja, mert saját magának választotta a Nicolas Barreau írói álnevet. Szóval a regény sem nem francia, sem nem férfi munkája. Ami persze mit sem von(na) le önmagában az értékéből, sőt egy okos marketing húzás is lehet, bár nem teljesen értem a motivációt. Valószínűleg annyira szellemesnek találta a regény alap gondolatát, hoyg ő is azt akarta tenni, amit a főszereplője.
De, hogy ezt megértsd, olvasd el a könyvet!
