Olyannyira hetek óta érlelődik (tolódik) ez a vélemény, hogy azóta már a harmadik - kategóriába illeszkedő - klasszikust olvasom. (Camus Közönye után, Márquez Szerelem a kolera idejénje van éppen terítéken.) Egyszerűen nem lehet erről a regényről írni. Ezért halogattam.
Le lehet írni, hogy zseniális, bravúros, mestermű.
Le lehet írni, hogy ezt a könyvet nem érteni, hanem érezni kell.
Le lehet írni, hogy ebben minden benne van.
De, hogy erről véleményt írni nehezen lehet az biztos.
Jártál már turistaként Budapesten? Pontosítok: arra gondolok, hogy akár a fővárosban dolgozóként, akár átutazóként sétáltál-e már úgy Budapest utcáin, mint egy vendég? A minap bajai barátnőmmel kaptuk nyakunkba a várost, és próbáltunk meg turistaként mocorogni a "nagy faluban". Szerintünk ez egy baromi izgalmas utazás, remek program, így arra bátorítok mindenkit,hogy próbálja ki, ehhez pedig most ajánlok is néhány útravalót! Ami elősegítheti a túra sikerességét. Utánam olvasó!
Hamarosan itt van anyák napja. Gondoltál már arra, hogy ennek apropóján esetleg anyákról szóló könyvet olvass? Netán ajándékozz egy témába illőt édesanyádnak? Összegyűjtöttem nektek 5 olyan regényt, amelyeknek anyák állnak a középpontjában.
Vannak emberek, akik szeretnek borzongani. Szerintem ők azok, akik imádják a Híradó első 20 percét. Vagyis a leszúrta, megfojtotta, elütötte, agyonverte blokkot. Ők - egyes értelmezések szerint - azért nézik a kereskedelmi híradók első felét, mert szeretnek meghökkenni, és az ilyen hírek után azt mondják: "De jó, hogy ez nem a mi utcánkban történt!" vagy ennél filozofikusabban azt érzik: "Ennél a mi életünk sokkal jobb!" Tehát egyfajta megnyugvás tölti el őket a tragikus hírek után.
Na én nem vagyok ilyen. Engem ezek a hírek lehúznak, elszomorítanak, mérhetetlenül nyomasztanak. És hogy miért írtam ezt le? Hogy megértessem veletek, nekem miért nem jött be Szabó T. Anna első novelláskötete. A Törésteszt antihősei súlyos traumákon átesett nők, csendben mindenféle megaláztatást eltűrő és elszenvedő feleségek, beteg kapcsolatban élő hitvesek, fizikai bántalmazást elviselő - sőt azt szinte normálisnak tartó - asszonyok. A híradós hasonlathoz visszatérve: biztos vagyok benne, hogy sokan szeretnek ilyen mindennapi hősökről, sanyarú sorsokról olvasni - ráadásul igen nagy mennyiségben, hiszen a kötet 49 novellát tartalmaz, így majdnem félszázszor kapsz egy öklöst a gyomrodba - hiszen a Híradó elejét is sokan nézik.
Igaz lehet?
Nyilvánvalóan.
Ezért is voltam oda teljesen a bookline korábbi kampányáért, amely tulajdonképpen beszólt az olvasóknak. Igazán bevállalós, bátor volt. Főleg, mert szerintem tökéletesen igaz. Ha vendégségbe megyek az első, hogy a könyvespolcnál kötök ki, és csekkolom, hogy mik vannak ott. Imádom ezt az egyszerű emberismereti tesztet, mert a polcon, nagy becsben őrizgetett könyvek, annyi mindent elárulnak a gazdáiról.
Egyes kutatások szerint minden tizedik gyerek olvasási nehézséggel küzd. Borzasztó adat. Eszembe jut, mi lett volna, ha nekem lett volna ilyen problémám kisiskolásként? Milyen sok élményről lemaradtam volna. Nem volt, szerencsére még időben lettem a könyvek szerelmese, talán ezért is juthattam el a hírolvasói székig (mégiscsak a hivatásom maga is olvasás). Tulajdonképpen az olvasás az alapja mindennek.
Ha túlteszem magam azon, hogy ez nem volt más, mint egy okosan tálalt reklám a Harmat könyvkiadónak, sőt leginkább magának a szeretetnyelvekre birodalmat építő Gary Chapmannek, akkor azt kell mondjam, ez egy szórakoztató és igazán hasznos délután volt.
Gary Chapmant sokaknak talán nem kell bemutatni, de akinek mégis, annak dióhéjban: amerikai író, párkapcsolati szakértő, házasság terapeuta, aki idén 25 éve, hogy megalkotta az 5 szeretetnyelv fogalmát, amivel - saját elmondása szerint - házasságok millióit mentette meg.
Előző hónapban sokatoknak tetszett, és segített a választásban az ajánlóm, így erre a hónapra is gyűjtöttem nektek, a kihívás teljesítéséhez egyfajta mankót, így akár ebből is kiválaszthatjátok az ehavi olvasmányotokat! Több szem, többet lát alapon ebben a hónapban Kormos Lili újságírót kértem meg, hogy működjön közre, és ő is ajánljon nektek! Szubjektív könyvajánlók jönnek.
Úgy történt, hogy a két könyvet, amit nyaralásra vittem, kiolvastam. A víz lehűlt, fürdeni a hét első felében nem nagyon tudtam, így hát a napon fekve olvasgattam. Némileg megijesztett a gondolat, hogy mi lesz velem, további három napig a Balaton partján, könyv nélkül? Betértem hát az első szembejövő könyvesboltba, ahol megakadt a szemem, Németh Gábor kötetén.
Nem sokat tudtam róla, ami azt illeti ez volt az első könyvem tőle, csak futólag rémlett, hogy olvastam róla egy kritikát. Egy nap kellett az elolvasásához. Gyakorlatilag minden rendelkezésemre álló szabad percet ezzel a könyvvel töltöttem, és bevonult azok közé az olvasmányaim közé, amelyekre úgy gondolok vissza, ahogy az ember az emlékezetes szerelmekre szokott visszagondolni. Pedig, kicsi könyv, nem is hosszú, nem is a nagy #eztmuszájelolvasni kötetek között tartják számon (még). Nekem viszont már attól átmelegszik kicsit a lelkem, ha ránézek a könyvespolcon. Mit mondanál a gyerekednek, ha egyetlen levelet írhatnál neki? Hogy számolnál be magadról, az életedről, a gyengeségeidről, a hibáidról? Arról, hogy szereted? Hogy mutatnád meg neki a világot, milyen történeteket osztanál meg vele? Az Egy mormota nyara egy apa levele a fiának, egy vallomás, egy emlékezés, egy utazás története. Engem az érzékenysége, az őszintesége fogott meg leginkább, a helyenként felbukkanó finom, fanyar humorral együtt. Nem állítom, hogy az a habkönnyű, rétenfekvős olvasmány, de akinek közel kerül a szívéhez, az ritka élménnyel fog gazdagodni. (Kormos Lili)
A fehér király egy ijesztően valószerű mese a kommunista blokk mélyéről, amikor már a társadalom minden szintjén megőrülnek az emberek, amikor mindenhova beszivárog a politika, és az ezzel járó zsarnokság, erőszak. Mese egy kisfiúról, aki próbál túlélni apa nélkül, és ez sokszor nagyon szívszorító. Egy felkavaró történet arról, hogy mennyire értelmetlen, igazságtalan és mindent megfojtó a hatalom. Rettegek, ha arra gondolok, hogy ez megtörténhetett, hogy emberek valóban éltek így, ilyen őrjítő zsarnokságban, ordító erőszakban, tűrve a folytonos megaláztatást. És félek, ha arra gondolok, hogy ez ma is könnyen létezhet.
erre azt mondta, hogy vegyem tudomásul, hogy a háború az soha nem becsületes dolog, mert a győzelemről szól, és nem a becsületről
Nem volt jó olvasni, ugyanakkor maradandó élmény.
Szerkezetileg nem is regény, hanem egy szorosan összekapcsolódó novellás kötet. Megkapó a történetmesélő gyermeki, E/1-es narrátori formátum, amely a központozás hiányában is megmutatkozik, és ez a vesszőkkel összefűzött, pontokkal csak néhol elválasztott, a bekezdéseket is sutba vágó írói technika lendületet ad az egész regénynek.
Március harminc, csütörtök este Irodalom Éjszakája, amely egyfajta nemzetközi séta Budapest szívében. Az ötlet zseniális: a Katona József Színház színészei 22 ország 22 külföldi szerzőjének 22 művéből olvasnak fel Budapest belvárosának 22 helyszínén.
Ez az irodalmi happening tényleg formabontó stílusban hozza közelebb a világirodalmat. A nyilvános felolvasásokra egyetlen este alatt kerül sor (március harminc), attraktív vagy egyébként nem látogatható helyszíneken. Tényleg vannak érdekes helyek, így például a mindössze 15 főt befogadó Have szalon a Tompa utca 1. alatt, amely egyébként fodrászat-kozmetika-tetoválószalon, de mindezt egy sajátos nappali szoba hangulattal, és ilyen különleges felolvasó hely lesz a MOME Gipszöntő Műhelye is, de említhetem a Szabadság-híd vámszedő házát is, amelynek létezéséről sem tudnak sokan, pedig a hídfőknél eredetileg négy vámszedő ház épült, ezek közül a két pesti máig látható, a felolvasások az északi oldalon lévőben lesznek. (Ide tuti elmegyek.) A színészek minden helyszínen este 7 órától egy szerző művének egy részletét olvassák fel. Jó hír a renitens későknek, vagy akik sok helyre elmennének, hogy a felolvasások félóránként ismétlődnek, az utolsó kör 22:30-kor kezdődik! Persze így is alapos tervezést igényel, hiszen nem kell hozzá nagy matek tudás, hogy rájöjj: minden helyre nem tudsz majd eljutni. Nagy Ervin, Fullajtár Andrea, Elek Ferenc, Szacsvay László, Rezes Judit - csak néhány nagy név a felolvasók közül, de íme egy montázson mindenki:
