Előző hónapban sokatoknak tetszett, és segített a választásban az ajánlóm, így erre a hónapra is gyűjtöttem nektek, a kihívás teljesítéséhez egyfajta mankót, így akár ebből is kiválaszthatjátok az ehavi olvasmányotokat! Több szem, többet lát alapon ebben a hónapban Kormos Lili újságírót kértem meg, hogy működjön közre, és ő is ajánljon nektek! Szubjektív könyvajánlók jönnek.
Németh Gábor: Egy mormota nyara
Úgy történt, hogy a két könyvet, amit nyaralásra vittem, kiolvastam. A víz lehűlt, fürdeni a hét első felében nem nagyon tudtam, így hát a napon fekve olvasgattam. Némileg megijesztett a gondolat, hogy mi lesz velem, további három napig a Balaton partján, könyv nélkül? Betértem hát az első szembejövő könyvesboltba, ahol megakadt a szemem, Németh Gábor kötetén.
Nem sokat tudtam róla, ami azt illeti ez volt az első könyvem tőle, csak futólag rémlett, hogy olvastam róla egy kritikát. Egy nap kellett az elolvasásához. Gyakorlatilag minden rendelkezésemre álló szabad percet ezzel a könyvvel töltöttem, és bevonult azok közé az olvasmányaim közé, amelyekre úgy gondolok vissza, ahogy az ember az emlékezetes szerelmekre szokott visszagondolni. Pedig, kicsi könyv, nem is hosszú, nem is a nagy #eztmuszájelolvasni kötetek között tartják számon (még). Nekem viszont már attól átmelegszik kicsit a lelkem, ha ránézek a könyvespolcon. Mit mondanál a gyerekednek, ha egyetlen levelet írhatnál neki? Hogy számolnál be magadról, az életedről, a gyengeségeidről, a hibáidról? Arról, hogy szereted? Hogy mutatnád meg neki a világot, milyen történeteket osztanál meg vele? Az Egy mormota nyara egy apa levele a fiának, egy vallomás, egy emlékezés, egy utazás története. Engem az érzékenysége, az őszintesége fogott meg leginkább, a helyenként felbukkanó finom, fanyar humorral együtt. Nem állítom, hogy az a habkönnyű, rétenfekvős olvasmány, de akinek közel kerül a szívéhez, az ritka élménnyel fog gazdagodni. (Kormos Lili)
Tóth Krisztina: Pixel
Tóth Krisztinával még egyetemistaként, jó tíz éve találkoztam először. Újságíróként dolgoztam, amikor a Pixelt publikálta, és a Somogyi-könyvtárba hívták meg író-olvasó találkozóra, dedikálásra. Interjút kellett készítsek vele, így ismerkednem meg vaz írónővel, és ezzel a könyvével. Szinte együltő helyemben elolvastam. Könnyed, szerethető, szellemes - három szóban így foglalnám össze. A Pixelben nincsenek nagy, világmegváltó történetek, csak hétköznapi emberek életéből kiragadott jellegzetes pillanatok, jó nagy adag szellemességgel, és mégis magával ragad a könyv, nem lehet letenni. A stílusa olvastatja magát.
Találó a cím, mert minden történet külön életet él, de mégis kapcsolódnak egymáshoz. Az egyik történet főszereplője egy másikban már mellékszereplő - ez az ötlet engem megvett. Még érdekesebbé teszi a sztorikat, hogy az írónő olykor kilép az elbeszélő szerepéből, és rámutat olyan összefüggésekre is, amelyek másképp nem derülnének ki. Összességében, ha esetleg sokat tömegközlekedsz, és szeretsz villamoson/buszon/metrón olvasni, akkor mindenképp ajánlom a Pixelt, mert az az érzésem volt a történetek olvasása közben, hogy éppen egy-egy megállóra tervezettek. Csak vigyázz el ne felejts majd ott leszállni, ahol kell! (Szabados Ági)
Zoltán Gábor: Orgia
Ez az a könyv, amit tényleg csak erős idegzetűeknek ajánlok, mert megvisel, letaglóz, beférkőzik az ember bőre alá, és a könyv utolsó mondatát, egy hosszabb regenerálódási időszak követi. Én legalábbis így voltam vele. Három-négy napig ült rajtam ez a történet. Aki viszont nekidurálja magát, az a kortárs magyar irodalom egyik legfontosabb művét fogja a kezében tartani. Mind tudjuk, hogy volt nyilas uralom Magyarországon. Mind tudjuk, mi történt a negyvenes években, mit tett az országgal a Szálasi Ferenc regnálása. De ismerjük-e ennek a történetnek az emberi oldalát?
Zoltán Gábor valós adatokon alapuló regénye, melyet hosszú levéltári kutatómunka előzött meg, nem önmagában a történelemről szól, hanem magáról az emberről. Arról, aki meggyőződéssel szolgálta a hatalmat, de arról is, aki holnap, ha az érdeke úgy kívánja, más utat választ magának. A sértettekről, akik úgy döntöttek, máson állnak bosszút a saját kicsiségük miatt. A hatalom tombolását elszenvedőkről. A politikai szél gyors fordulásáról, hogy milyen gyorsan válik üldözötté az, aki nem rég még úr volt mindenekfölött. Mindezeken túl pedig az emberi természetről. Az önfelmentésről, az elvek elengedéséről, a mindent felülíró (túl)élni akarásról. (Kormos Lili)
Grecsó Krisztián: Jelmezbál
Grecsó 2016-os regénye a könyvek imdb-jén 86 százalékos, és sokan az író legjobbjaként emlegetik. A szerző maga úgy határozta meg, hogy "az elhallgatások, feledések és hazugságok könyve ez."
A történet szerint két lányt holtan találnak a faluban valamikor az 1960-as években. A harmadik még él, amikor rábukkannak, de mire odaér az orvos, a sebesült lány eltűnik. Szerelme, a fiatal rendőr évtizedek múlva, Budapesten, egy különös találkozás után jön rá az igazságra. E talányos bűnügyi történetből bomlanak ki egy családregény mozaikjai. Kicsit krimi, nagyobb részt családregény. Több véleményt is olvastam, miszerint azoknak ajánlott, akik gyerekként szerették a puzzle-t, mert az első ránézésre különállló történetek valójában egy nagy egész részei, akik viszont jobb szeretik a lineárisan haladó regényeket, azok szerintem keressenek tovább! A könyvesblognak köszönhetően ITT még bele is olvashatsz a regénybe. (Szabados Ági)
Gyukics Gábor – Kisfa galeri
Nem klasszikus szépirodalom, mégis bátran ajánlom mindenkinek, főleg a 1980 után született korosztálynak. Én személy szerint imádok olyan történeteket olvasni, amelyek olyan korszakokat mutatnak be, aminek én nem lehetettem részese. Nyilvánvalóan elsősorban azokról a korszakokról beszélek, amelyek amúgy is érdekelnek. A Kisfa galeri arról a társaságról szól, akik a hetvenes években az Erzsébet híd pesti hídfőjénél lévő fánál gyülekeztek. Érdekes dokumentum erről a világról, azokról az emblematikus szórakozóhelyekről, az éjszakai élet arcairól, akiket mi már nem ismerhetünk, és hát persze egy másik fiatalságról.
A sztorikon néhol nevet, néhol megdöbben az ember, máskor meg nosztalgiázik. Az én kedvencem az egészben a betyárbecsület, az összetartás megjelenése. Amikor elmennek valahová, és a pincér előre szól nekik, hogy inkább kopjanak le, mert civilruhások vannak náluk. Vagy mikor leülnek és összedobják a pénzt ételre, italra, „egyebekre”… Nekem néhol van egy kis „bezzeg az én időmben” felhangja a könyvnek, ami itt ott, agyonüti a hangulatot, de még így is érdemes elolvasni. (Kormos Lili)
Gerlóczy Márton: A csemegeputos naplója
Az első, ami eszembe jut erről a regényről, hogy Gerlóczy fogott egy nagyítót, megvizsgálta vele a társadalmunkat, majd tapasztalatait papírra vetette. Mindezt szellemesen egy csemegepultos, méghozzá Lajos szemszögéből. A csemegepultos naplója az ő mindennapjait meséli el, néhol mocskos, de igazán szórakoztató stílusban. Személy szerint szerettem a szabadosságát, a néhol proliságát, ami tudom, hogy sokaknak nem jön be, kell hozzá hangulat, de akinek meg tetszik, az imádja. Lajos hol ironikus, hol cinikus, de végzi a dolgát, kiszolgál, elmondja mit lát, és közben elmélkedik. Életszagú. Személy szerint volt, hogy azt éreztem olvasás közben, nem lennék Lajos vevője, akit kiveséz és kritizál. Gerlóczy 2009-ben publikált regényében Pest mutatkozik be, ez a nyüzsgő piac, ahol éjjel-nappal vevők és eladók vagyunk, de legtöbbször mi vagyunk a termék, testünk és lelkünk, amit áruba bocsátunk, néha akciósan, néha felértékelve, szép csomagolásban vagy éppen nyersen és füstösen, ki-ki vérmérséklete szerint - írja a fülszöveg.
Végül egy kis személyes: volt szerencsém látni a Jurányi Házban Ötvös Andris előadásában, akit imádok. Tehát annak, aki ezt választja javaslom, hogy olvasás után színpadra állítva is nézze meg! Részletek itt! (Szabados Ági)
A kategóriához kapcsolódóan épp kapóra jön a Libri irodalmi díja, amelyre pont április végéig lehet szavazni itt! Tehát, ha nem szimpatikus egyik ajánlásunk sem, akkor ott az összes idén díjra jelölt kortársat megtaláljátok! Tessék szemezgetni! Választani! Olvasni!
#12honap12konyv
A kihívás pedig ITT!
