Hamarosan itt van anyák napja. Gondoltál már arra, hogy ennek apropóján esetleg anyákról szóló könyvet olvass? Netán ajándékozz egy témába illőt édesanyádnak? Összegyűjtöttem nektek 5 olyan regényt, amelyeknek anyák állnak a középpontjában.
Emylia Hall: Nyarak könyve
Aki fájdalmas, keserédes könyvre vágyik, amely után sírva hívja fel a saját édesanyját, hogy megköszönje, hogy van neki, annak ezt a könyvet ajánlom. Emylia Hall mint elsőkönyves vett részt a 2013-as Könyvfesztiválon Budapesten. Mind a könyvnek, mind a szerzőnek magyar érintettsége van, ugyanis az angol írónő édesanyja magyar. Elmondása szerint amikor kisgyerek volt minden nyáron a Balatonon nyaraltak, és ezt akarta megírni - egyebek mellett.
A történet: Elisabeth Lowe váratlanul csomagot kap. Egy albumot, tele réges-régi, Magyarországon készült fényképpel, és egy kísérőlevelet, melyben arról értesítik, hogy édesanyja, akivel több mint egy évtizede megszakított minden kapcsolatot, meghalt. A képek nézegetése felidézi a fájdalmas múltat, amikor a kilencéves kislány a szüleivel a Balatonnál töltött egy hetet, és édesanyja úgy döntött, nem tér vissza a szigetországba. Beth az apjával maradt, de minden nyáron meglátogatta az édesanyját Magyarországon. Éveken át ezek a nyarak tartották benne a lelket, de tizenhat éves korában valami visszafordíthatatlanul megváltozott. Azóta Beth egyszer sem engedte meg magának, hogy azokra a varázslatos nyarakra gondoljon. A csomag érkezése azonban felkavarja a múltat és átrendezi a jelent. 
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak!
Nehéz erről a regényről elfogultság nélkül beszélnem, hiszen a szerző öccse kollégám, sőt mi több jó barátom, és így összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy ez a történet - ahogy a szerző is fogalmaz - valóságon alapuló fikció. D. Tóth Kriszta 15 évvel édesanyja halála után annak bőrébe bújt, hogy egyesszám harmadik személyben mesélje el egy különleges nő történetét. Az (azóta már elhunyt) édesanyjáét. A mű abból az alapigazságból indul ki, hogy mindenkinek vannak beteljesületlen álmai, mindenki ismeri az elvágyódás érzését. A "mi lett volna ha" kérdést valószínűleg sokan feltettük már magunknak, és felteszi a regény is. Persze, kérdés, hogy van-e másik élet, és vajon akkor járunk-e a legjobban, ha teljesülnek az álmaink?
A történet: Bora – mert a Borbálát rendszeresen kikérte magának –, ez a bonyolult, ellentmondásos de ellenállhatatlan nő halálos ágyán, 45 évesen kénytelen szembenézni választásaival, vágyaival, kudarcaival, a megszerzett és elmulasztott lehetőségekkel. Miközben a betegség emészti testét, az elméje ép. Visszaemlékszik két nagy szerelmére: hetvenes évek Budapestjére tévedt angol grófra, és Mikire, a magyar főiskolásra, akinek kedvéért végül feladta a nagyvilági élet lehetőségét. 25 évvel, egy házassággal, két gyerekkel és egy keserves válással később nagybetegen Bora még mindig azon lamentál, hogy vajon mi lett volna, ha… ha mégis színésznő lesz és nem tanárnő, ha a fővárosból nem költözik vidékre, ha a másik férfihoz megy hozzá. Ha a másik életet választja. De vajon létezik „másik élet”? Életének utolsó napjaiban aztán nagy döntést hoz. Arra kéri a lányát, hogy szervezzen meg neki egy utazást… mert bármi is történt a múltban, annak a férfinak a karjában akar meghalni, akit mindig is szeretett.
Agatha Christie (Mary Westmacott): A lányom mindig az én lányom
Talán nem tudják ezt sokan, de Agatha Christie, a krimi királynő, Mary Westmacott álnéven romantikus regényeket is írt, de az utókor számára leginkább mintegy 80 detektívregénye miatt ismert. Ez az utolsó előtti Mary Westmacott néven publikált regénye, még 1952-ből. Stílusa is egészen más, mint amit a krimijeiben megszoktunk, azt a pikírt, szarkasztikus Christie stílust itt félreteszi.
A történet: Ann Prentice vonzó, érett asszony, aki csak a lányának él, amióta megözvegyült, s nem veszi észre, hogy nem hagyja felnőni gyermekét. Amikor lánya hosszabb időre elutazik, sorsa váratlan fordulatot vesz: megismerkedik egy férfival, aki megcsillantja előtte az újrakezdés lehetőségét, és Ann egyszer csak megint élni kezd. Lánya azonban nem akarja elveszíteni anyja kizárólagos szeretetét, és bosszúhadjáratba kezd a „betolakodó" ellen. A két nő kapcsolata kegyetlen párviadallá fajul, persze nem nyílt sisakkal. Vajon milyen árat fizetnek azért, hogy örökké csak a szőnyeg alá sepernek dolgokat, és kiszabadulhatnak-e a belülről marcangoló önvád és harag csapdájából?
Jodi Picoult: Sorok között
Anya lánya kapcsolat, varázslatos köntösben, egy sikerszerzőtől. A New York Times bestseller írója, Jodi Picoult ezúttal a lányával, Samantha van Leerrel közösen írt klasszikus tündérmesét – egyedülállóan modern hangnemben. Leginkább annak ajánlott, aki egy könnyed, varázslatos történetre vágyik. A regény egy kamaszlány történetét dolgozza fel, aki kész átkelni a valóság és a fantázia határán, hogy a legnagyobb veszedelmek árán is ráleljen a boldogságra. Korunk népszerű amerikai időnője, aki jó érzékkel nyúlt már olyan kemény témákhoz, mint az eutanázia, az Asperger-szindróma, vagy a családon belüli erőszak, itt - meglepő módon - egy humoros, bájos, lélekemelő könyvet írt, lányával közösen.
A történet: Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre. Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet.
Kartali Zsuzsanna: Anyacsavar és Kockafej
A szerző életrajzi regényében fiával való kapcsolatát tárja elénk, a gyermek születésétől napjainkig, tinédzser koráig. Egy anya aggódásnak naplója ez, aki mindeközben igyekszik leszámolni a tévhitekkel. Zsombi ugyanis Asperger-szindrómás, de nem zseni. Nincs 130-as IQ-ja, nincsenek különleges képességei, legalábbis olyanok, amilyeneket a hollywoodi filmek vagy a média olykor hamis képei alapján képzelnénk róla. Az autisták és Asperger-szindrómások közössége egy meg nem értett közösség. „Autista? Na és mit tud?” hangzik el rendre velük kapcsolatban, és Kartali Zsuzsanna hiánypótló könyvében megkísérli megválaszolni az unásig ismert kérdéseket, no meg a kimondatlanokat is. Bemutatni az értetlen, gunyoros, rosszindulatú vagy éppen kedvesen kíváncsi tekintetektől kísért „más” gyerekek mindennapjait, életét, lehetőségeit a bölcsődétől az iskoláig.
A történet: A tolerenaciáról szól. Humorral és empátiával átszőtt kis történet egy nőről, anyáról, aki szeretné, hogy gyermeke a „normális” társadalom részévé válhasson, és a fiúról, aki megtalálja a saját útját, legyen az mégoly kacskaringós. Az Anyacsavar és Kockafej a megismerésről szól, arról, mennyire érthetsz meg egy másik embert, az anyaságról és a gyermeklétről, olyan életekről, melyek a külvilág számára különösnek, akár furcsának is tűnnek, de van, akinek ez a valóság.
