Olyannyira hetek óta érlelődik (tolódik) ez a vélemény, hogy azóta már a harmadik - kategóriába illeszkedő - klasszikust olvasom. (Camus Közönye után, Márquez Szerelem a kolera idejénje van éppen terítéken.) Egyszerűen nem lehet erről a regényről írni. Ezért halogattam.
Le lehet írni, hogy zseniális, bravúros, mestermű.
Le lehet írni, hogy ezt a könyvet nem érteni, hanem érezni kell.
Le lehet írni, hogy ebben minden benne van.
De, hogy erről véleményt írni nehezen lehet az biztos.
Amit dióhéjban tudni kell:
Bulgakov regénye három szálon fut: megjelenik egyrészt az 1930-as évek groteszk moszkvai valósága, ahol egyetlen élhető hely maradt: az elmegyógyintézet. Másrészt ott a címszereplők élete és szerelme (Margarita imádnivaló), harmadrészt pedig Ponczius Pilátus és Jézus története - ebben zseniális húzás, hogy ez a történet valójában egy regényen belüli regény. A cselekményeket pedig nem más kíséri végig mint a Sátán, aki mindig mindenhol megjelenik. Hol egy fekete mágus alakjában (akkor épp Woland néven), hol történész-konzultánsként, és persze vele tart őrült kísérete, mások mellett Behemót, a macska.
Bulgakov fő műve méltán nevezhető igazi klasszikusnak. Kár, hogy ennek sikerét nem élhette meg, mert csak jóval a halála után jelent meg, és lett világsiker. Megérteni, feltárni minden rétegét nagy feladat, talán pontosan még a kritikusoknak sem sikerült. Rejtélyes egy mű. De az biztos, hogy Mester és Margarita szerelmi története a világirodalom egyik legszebbje és legfájdalmasabbja. (Margarita alakját egyébként Bulgakov a harmadik feleségéről mintázta. Olyannyira, hogy aki az asszonyról kérdezte, az író a regényhez irányította.)
Amit egy mondatban tudni kell:
El kell olvasnod!
NE ÁLLJUNK SZÓBA ISMERETLENEKKEL!
Mi sem mutatja jobban, hogy milyen sokan rajonganak a regényért, hogy az első kulcsjelenet szereplői egy közlekedési táblán szerepelnek Moszkvában, abban a parkban, amely az első fejezet helyszíne. Hogy kik állították fel nem tudni. A tiltótáblán vörössel húzták át a három alakot, a feliraton pedig az áll alatta: ne álljunk szóba ismeretlenekkel.
A „pátriárka tava” környékén játszódik az első fejezet, amelynek épp a Ne álljunk szóba ismeretlenekkel címet adta a szerző. A Patriarsije Prudi környékén bukkan fel két vazallusával először Woland professzor, és előre megjósolja a tó környékén sétálgató Berlioz lapszerkesztőnek, hogy még aznap este meghal, Iván Nyikolajevics „Hontalan” költőnek pedig azt, hogy elmegyógyintézetbe kerül.