Előző hónapban sokatoknak tetszett, és segített a választásban az ajánlóm, így erre a hónapra is gyűjtöttem nektek, a kihívás teljesítéséhez egyfajta mankót, így akár ebből is kiválaszthatjátok az ehavi olvasmányotokat! Több szem, többet lát alapon ebben a hónapban Kormos Lili újságírót kértem meg, hogy működjön közre, és ő is ajánljon nektek! Szubjektív könyvajánlók jönnek.
Németh Gábor: Egy mormota nyara
Úgy történt, hogy a két könyvet, amit nyaralásra vittem, kiolvastam. A víz lehűlt, fürdeni a hét első felében nem nagyon tudtam, így hát a napon fekve olvasgattam. Némileg megijesztett a gondolat, hogy mi lesz velem, további három napig a Balaton partján, könyv nélkül? Betértem hát az első szembejövő könyvesboltba, ahol megakadt a szemem, Németh Gábor kötetén.
Nem sokat tudtam róla, ami azt illeti ez volt az első könyvem tőle, csak futólag rémlett, hogy olvastam róla egy kritikát. Egy nap kellett az elolvasásához. Gyakorlatilag minden rendelkezésemre álló szabad percet ezzel a könyvvel töltöttem, és bevonult azok közé az olvasmányaim közé, amelyekre úgy gondolok vissza, ahogy az ember az emlékezetes szerelmekre szokott visszagondolni. Pedig, kicsi könyv, nem is hosszú, nem is a nagy #eztmuszájelolvasni kötetek között tartják számon (még). Nekem viszont már attól átmelegszik kicsit a lelkem, ha ránézek a könyvespolcon. Mit mondanál a gyerekednek, ha egyetlen levelet írhatnál neki? Hogy számolnál be magadról, az életedről, a gyengeségeidről, a hibáidról? Arról, hogy szereted? Hogy mutatnád meg neki a világot, milyen történeteket osztanál meg vele? Az Egy mormota nyara egy apa levele a fiának, egy vallomás, egy emlékezés, egy utazás története. Engem az érzékenysége, az őszintesége fogott meg leginkább, a helyenként felbukkanó finom, fanyar humorral együtt. Nem állítom, hogy az a habkönnyű, rétenfekvős olvasmány, de akinek közel kerül a szívéhez, az ritka élménnyel fog gazdagodni. (Kormos Lili)