Csernus Imre tagadhatatlanul az ország legismertebb pszichiátere, aki annak idején a Viasat3-on sugárzott Bevállalja? című műsorral lett egy pillanat alatt híres. Már egy jó ideje nem praktizál, vidékre költözött, az Egerhez közeli Noszvajon él, és vendéglátásból keresi a kenyerét. Na meg úgy tűnik az írásból. Nemcsak erről az új életéről, hanem szüleivel való kapcsolatáról, párkapcsolati kudarcairól, sikereiről, halálhoz való viszonyáról is mesél A harcos című új könyvében. Állítja, annyira őszintén, mint eddig sosem. 

—

Ledöbbentem, amikor elkezdtem kutakodni a cikkhez, hogy utánanézzek, összesen hány könyvet írt Csernus Imre az elmúlt több mint egy évtizedben. Keresésem eredményeképp kiderült: 15 év alatt épp 15-öt. Micsoda számmisztika! 2003-ban jelent meg első könyve, a Drogma, és a minap, 15 évvel később készült el és dobta piacra első önéletrajzi könyvét. Vagy ahogy az alcímben hívja ez egy "életrajz és lélekrajz".  

Az ország "kiabálós" pszichiátere (ezt a jelzőt aggatták rá a neten) átlépve az 50-et (52 éves) már korántsem kiabál. Lenyugodott, visszavonultan él Noszvajon. Vendéglátós. Bár ő úgy fogalmaz "vidéki paraszt". Egerben egy kávézót (Depresso), Noszvajon pedig egy "kulturális fogadót" működtet (Csendülő). Utóbbiban a felesége főz, ő pedig felszolgál, és beszélget a vendégekkel, mint egy vérbeli háziúr. Negyedik házasságát tapossa, ugyanakkor egyiket sem bánta meg. Erről is hosszasan ír új könyvében, aminek azért lett a címe A harcos, mert ezzel is üzenni akar. Szerinte ugyanis a belső lazaság, a magabiztosság akkor alakul ki bennünk, ha ismerjük és tudjuk kezeli a belső félelmeinket, és az a harcos aki ezeket a helyzeteket képes kezelni. Ő képes, és nemcsak a saját példáit tárja nyilvánosság elé, hanem a könyvben tanácsokat ad, hogy mi magunk is harcosokká válhassunk. 

A könyvbemutatón a magánéletébe is bepillantást engedett. Elárulta, hogy minden reggel ő főzi meg felelségének a kávét, aki pedig a minap azt mondta neki, "milyen jó, hogy te mindig mosolyogsz."  Azért nem ez az első kép, ami a többségnek eszébe jut a dokiról, nem igaz? Könyvének egyik fejezete éppen a "terápiás munkám célja: a mosoly" címet kapta. Nem rejti véka alá, hogy jó barátságban van a halállal, nemes egyszerűséggel azért, mert nem fél tőle. A narkósokat a társadalom cápáinak tartja, és a könyvben Dr. Csernusról, mint médiaszemélyiségről is ír. Azt meséli, kulturális fogadójában, a noszvaji Csendülőben, azért másmilyen minden szék, mert ezzel is azt szeretné kifejezni, ott mindenféle ember megfér egy asztalnál, bárki bemehet egy jó ebédre, vagy kedvencére: egy kávéra. Ugyanakkor elárulja, hogy bizony van, hogy a "híres" pszichiáter miatt keresik fel a Csendülőt, de ezeket a beszélgetéseket jól kezeli. Nem kezd el szakmázni abban a közegben. Úgy tűnik kedve sincs hozzá. És tényleg mosolyog. Vidám. Boldog. Szemmel láthatóan jót tesz a vidéki lét. Ha ezt teszi az ottani levegő, lehet én is csomagolok. 

IDE kattintva egy videós interjút is megnézhettek Csernussal, ami a bemutatón készült.

A Nincs időm olvasni kihíváson belül áprilisban indítottam el a könyvklubot, amelynek lényege tulajdonképpen az, hogy olvassunk közösen, majd beszéljük meg együtt az olvasmányélményeinket! Minden hónap első napján mostantól a témakör mellé egy ajánlott irodalmat is hozok, így akinek van kedve, bekapcsolódhat a kihívásnak ezen ágába is, hogy aztán egy előre megbeszélt időpontban együtt megvitathassuk. Júniusban Sarah Winman Bádogember című regényére esett a választásom. 

—

Az egész egy tombolán nyert festménnyel kezdődött: tizenöt napraforgóval, amit egy olyan nő akaszt ki a falra, aki hisz benne, hogy a fiúk és a férfiak csodálatos dolgokra képesek. És van két fiú, Ellis és Michael, akik elválaszthatatlanok egymástól. És a fiúkból férfiak lesznek, aztán besétál az életükbe Anne, és ez mindent megváltoztat és nem változtat meg semmit. Sarah Winman Bádogembere a nagy sikerű Amikor Isten nyúl volt és Csodálatos dolgok éve nyomdokaiban járó szerelmes levél az emberi kedvességről és barátságról, veszteségről és túlélésről - írja a regény fülszövege. 

Idei kiadás (így a beszerzése egyszerű), nem hosszú (220 oldal és nagybetűs) így az is csatlakozhat a klubhoz, akit esetleg eddig elriasztottak a vaskosabb választásaim, és nem utolsó sorban gyönyörű a borítója. Mivel én is most olvasom el veletek, így sokkal többet ennél nem tudok róla mondani, mindössze azt, hogy jó ajánlásokat kaptam hozzá és olvastam róla! 

„Tökéletes mese szerelemről és veszteségről.”  - The Guardian
 
„Egy csoda tele szerelemmel, vágyakozással és veszteséggel.” - Sunday Express
 
„Gyönyörű utazás emberi életeken át, az időn át, a szerelmen át.”  - Vogue
 
„Mesterien megírt regény." - The Daily Mail

A könyvet (a tervek szerint) június 30-án szombaton este 8 órától a Nincs időm olvasni kihívás facebook csoportjában beszéljük majd meg ÉLŐ VIDEÓ formájában, ami azt jelenti, hogy én élőben bejelentkezem 20 órakor és egészen 21 óráig kommentben írhatjátok a véleményeteket, kérdéseiteket és mindent, amit csak akartok.

A belső a fontos, nem a külső. Olyan sokszor halljuk ezt. Vajon a könyvekre is igaz? Na de milyen a jó könyvborító? Szerintem: meglátni és megszeretni. Épp, mint a szerelem első látásra történetekben. Az első élményed a nagy találkozás után olyan kell legyen, amit sose felejtesz el. Lehet játszani a képekkel, grafikákkal, tipográfiákkal, betűkkel, színekkel. Mindennek összhangja pedig olyan kell legyen, ami felkelti a figyelmet, ami rávesz a boltban engem, hogy ne csak megnézzem, belelapozzak, megérintsem, hanem meg is vegyem a könyvet. 

—

A kihívás teljesítéséhez JÚNIUS hónapban nem kell mást tenned, mint bemenni egy közeli könyvesboltba, vagy akár a könyvtárba, és mindössze az ízlésedre/szemedre/hangulatodra hagyatkozni. Az alapján választani, hogy melyik könyv tetszik külsőre legjobban! Persze adok most is ötleteket, de azt tanácsolom: hagyatkozzatok a szívetekre, szemetekre!

Ugyan én sokkal inkább ajánlás alapján, semmint random vásárolok, de velem is megesett már, hogy kimondottan borító alapján vettem meg egy kötetet. Például Kemény Zsófi Rabok tovább című regénye így esett. A regény egy szerelem és egy spontán szerveződő forradalom története. Nagyon mai. A szerző Budapestet csatatérré változtatja, ami bátorságra vall, főleg, hogy az író még csak 24 éves! Hosszabban >>ITT<< írtam róla!  Ha már szép borítóknál tartunk, akkor nem mehetek el szó nélkül a tavalyi év egyik legszebb kiadása mellett, amit Szentesi Éva Kardos Margit disszidál című kötete kapott. Férfiak, szeretők, sérelmek, hazugságok - ezek Szentesi novelláinak mozgatórúgói. Ez a kötet mindenannyiunkról szól. A történetek szellemesek, szabadszájúak, nem mesterkéltek - olyan szentesiévásak. A könyvről hosszabban >>ITT<< mondtam el a véleményem.Ha női szerzők, akkor eszembe jut a tavalyi nyaram nagy szerelme, Jessie Burton és az ő Múzsa című regénye, a maga finom és gyönyörű borítójával. A történet egy rejtélyes festményről szól. Az író a hatvanas évek Angliájába és a huszas évek polgárháborús Spanyolországába kalauzol minket, hogy aztán az események egy ponton találkozzanak. Eközben női sorsokról, múzsákról, szerelmekről, titkokról mesél. Tökéletes nyári olvasmány, hosszabban >>ITT<< fejtegettem miért. 

Aztán még mindig keménykötésnél és plusz fedőlapnál maradva: ott van az  idei év leglegleg olvasmányélménye számomra. Laura Barnett Variációk egy párra című családregénye. Nem mondom, hogy ez a legszebb fedőlap, amit életemben láttam, de végeredményben illik hozzá és el is érte a célját, hiszen felkeltette a figyelmem. A címével és a borítóval. Ez a könyv ugyanis spontán vásárlás volt, ám szerelem lett első látásra. Laura Barnett története a "mi lett volna, ha.."  tökéletes regénye. Meggyőződésem, hogy egy hatalmas írói bravúr, amit az ismeretlen és fiatal szerző véghez vitt. A több síkon játszódó, hosszú évtizedeket felölelő regény Eva és Jim szerelmét, majd házasságát mutatja meg három verzióban, egészen öreg korukig. Tulajdonképpen arról szól, hogy a döntéseinknek milyen súlya, jelentősége és következménye van! Továbi ömlengés a könyvről >>ITT<<!Aztán ugyanígy kihagyhatatlan Schäffer Erzsébet legújabb, vallomásos könyve a Hol vagy?, amiben a szerző olyan mély és megrázó magánéleti történetről rántja le a leplet, hogy tátva marad a szánk az őszinteségtől. Fejezetenként, lassan, meg-megszakítva voltam csak képes elolvasni, mert megtépázta a szívemet, lelkemet. Minden sora fájdalmas, könnyek nélkül nehéz végigolvasni, de közben gyönyörű. Ráadásul az élményt épp az mélyíti, és hitelesíti, hogy eredeti, családi fotókat kapunk a házaspárról - a fiatal Erzsiről és Tiborról. A könyv borítóján is ők vannak. Tibor ül a földön, bohócnak maszkírozva, Erzsébet pedig a bal szélen mosolyog napszemüvegben. Gyönyörű! Erről a csodáról is írtam részletesebben: >>ITT<<! Ha már sírás, akkor rögtön beugrik Jiss Santopolo A fény, amit elvesztettünk című regénye, ami itthon idén jelent meg egy nagyon szép borítóval. Egyetemen kezdődött, legendás nagy szerelem, ami aztán egy rossz döntés miatt véget ér, de az a "soha el nem múló" kapocs marad a férfi és a nő között. Messze kerülnek egymástól, évek telnek el, mindketten megállapodnak, de soha nem felejtik el a másikat. Sőt! Tulajdonképpen a napnál is világosabb, hogy mindkettőjük számára a másik az igazi, de elszalasztották. Helyre lehet hozni? Lehet újabb esélyük? Vagy az ember csak továbblép és nem teszi fel a "mi lett volna, ha" kérdést? Válaszokat a könyvben, spoiler mentes véleményt pedig >>ITT<< találsz!Aztán ott vannak azok a könyvek, amelyek nem túl jók, cserébe viszont a borítójukkal megvesznek kilóra. Könnyen így járhatunk Nicolas Barreau gyakorlatilag bármelyik könyvével. Mindnek kivétel nélkül gyönyörű a borítója, ám történetei meglehetősen laposak, egyszerűek és nincs bennük lélek. Első és eddig egyetlen könyvem tőle A nő mosolya volt, amit magam csak "a tévedések kiszámítható vígjátékaként" jellemeztem. Könnyed kis könyv, nekem talán túlságosan is, de mini-boldogságinjekciónak megfelelő. Viszont sajnos nagyon is kiszámítható. Mindenesetre egy jókora átverés krónikája a könyv, amit természetesen mi más, mint a szerelem motivál, és végeredményben a kedves olvasó is egy jókora csalás mit sem sejtő áldozata, hiszen a regényt egyáltalán nem az írta, aki szerzőnek mondja magát. De akkor ki az a Nicolas Barreau? TÖbbek között ez is kiderül >>ITT<<!

Azt viszont be kell lássam, hogy a végtelenségig tudnám sorolni a jobbnál jobb borítós könyveket, és hozhatnám hozzá az ajánlásokat, de inkább rátok bízom a döntést. Na jó, zárásként még bedobok három kedvencet, de már vélemény nélkül, pusztán borítóval. Azt hiszem, ez a legkönnyebb, legkreatívabb havi téma, hallgassatok a szívetekre, szemetekre. 

Bödőcs Tibor paródiakötete, az Addig se iszik és a mezőny egyetlen női jelöltje, Tompa Andrea Omerta című regénye nyerte a Libri Irodalmi díjat, amit az ország legnagyobb könyvkereskedő hálózata már harmadik éve ad át, és ami tulajdonképpen az Aegon Művészeti-díj mellett a legnagyobb irodalmi elismerés. 

Kepes András, mint a korábbi év közönségdíjasa (Világkép - ITT írtam róla) vezette a díjátadót, illetve konferálta fel a tőle megszokott szellemességgel a jelölteket, akik aztán a saját művükből olvastak fel egy-egy részletet. Brillírozott, mindenkihez volt egy személyes története. Ahogy mondani szokták, jelenlétével tényleg emelte az est fényét. Meg aztán csodálatos és kivételes élmény volt olyan legendákat, mint Nádas Péter, Parti Nagy Lajos, Spiró György vagy épp Bödőcs Tibor egyszerre látni és hallani. 

Azt már korábban leírtam, hogy borítékolhatóan Bödőcs Tibor nyeri a közönségdíjat, és ez így is lett. 15 ezren szavaztak a kedvencükre az interneten és megkockáztatom, hogy a nagy többség vélhetően a humorista könyvére voksolt. Persze nemcsak Tibor töretlen személyi kultuszának szól ez, hanem maga az írás is vitán felül zseniális. Bödőcs a díjátadón Móricz átiratát olvasta fel. Feltételezem ez a kedvence, mert már a könyvbemutatón is ezt adta elő, de így másodszorra hallva is jókat nevettem a sorain és áthallásain. Ez is bizonyítja, hogy ez a mű egy sokszor-elővevős, időtálló, igazi szórakoztató csemege. Akkor sem hazudtolta meg önmagát, amikor a díjat átvette. Azt mondta: 

"Folyamatosan azon dolgozom, hogy ne kapjak állami kitüntetést!" 

Eddig is rekordokat döntött a könyv eladott példányszámok tekintetében, de ezzel a díjjal talán még több emberhez juthat el, ami nemes cél, hiszen a kötet az olvasásnépszerűsítés mintája. "A nevetés nyelvén keresztül hozza közelebb az irodalmat a fiatalokhoz." - ezt Kovács Péter, a Libri vezérigazgatója fogalmazta meg a díjátadón. Ennek köszönhetően olyan fiatalokhoz is elérhet az irodalom, akik egyébként nem találkoznának vele, és így kedvet kaphatnak a parodizált írók elolvasásához, vagy netán példát vesznek kedvenc standuposukról, és ők is olvasnak. 

A szakmai zsűri díját (Beck Zolival az olvasásról és a zsűrizésről ITT interjúztam) pedig a mezőny egyetlen női jelöltje, Tompa Andrea kapta. Nagyon tetszett, ahogy Kepes megfogalmazta: "hogyha van női író is, akkor kellene lennie férfi írónak is."  Pedig olyan kategória tudjuk, hogy nincs. Szóval ideje lenne leszámolni a Móricz és Ady-féle "asszony-író" kifejezéssel, amivel Kaffka Margitot illették kortársai. 

Andrea volt az egyetlen, aki nem akart saját maga felolvasni a műből, így őt két színész helyettesítette. Amikor a díjat átvette, kicsit ironikusan azt mondta "ezek szerint Bödőcs könyvére 15 ezren szavaztak, rám meg 5-en" de feltételezem, ezt sokkal inkább szellemes, semmint komoly kommentnek szánta. Megköszönte, hogy jelölt lehetett ilyen erős mezőnyben, és bevallotta, hogy ugyan mind az óriásplakáton szereplés, mind a nyilvános felolvasás távol áll tőle, végtére is sok öröme van abban, hogy megkaphatta a díjat. 

Tompa Andrea könyvébe hosszabban itt mélyedhetsz bele:

A nyertes könyvek szerzői 1-1 millió forintot kapnak, illetve 25-25 millió forint értékű médiatámogatást, amit bármelyik könyvük promóciójára felhasználhatnak. 

A szakmai zsűri tagjai Fullajtár Andrea, Szilágyi Zsófia, Bálint András, Beck Zoltán és Károlyi Csaba voltak. 

– mondta a zsűriből Károlyi Csaba irodalomkritikus.

A döntős könyvek a tavalyi év kiemelkedő alkotásai közül kerültek ki. A hazai kulturális élet több mint 100 képviselője tehetett javaslatot, hogy a 2017-ben megjelent alkotások közül melyik 10 kerüljön a szakmai zsűri elé, illetve melyekre szavazhasson közönség. Idén ebből a 10 könyvből kerültek ki a győztes alkotások:

BÖDŐCS TIBOR: Addig se iszik

FÖLDÉNYI F. LÁSZLÓ: A melankólia dicsérete

KEMÉNY ISTVÁN: Lúdbőr

NÁDAS PÉTER: Világló részletek I-II.

PARTI NAGY LAJOS: Létbüfé

PEER KRISZTIÁN: 42

SPIRÓ GYÖRGY: Kőbéka

TOLNAI OTTÓ: Nem könnyű

TOMPA ANDREA: Omerta

VIDA GÁBOR: Egy dadogás története

A nagyközönség mint énekes-dalszerzőt, a 30Y frontemberét ismeri, de közben tanít a Pécsi Tudományegyetemen, és rengeteget olvas. A Libri Irodalmi-díjának egyik döntnöke. Olvasásról, irodalmi zsűriskedésről, könyvélményekről beszélgettünk, na meg arról, hogy egyáltalán van-e idő olvasni? Szerinte manapság a rövid történetekre vagyunk programozva, nincs idő a hosszabb regényekre. Ugyanakkor elég határozott véleménye van arról, van-e ideje olvasni. A végére még az is kiderült, hogy a turnébusz hátsó ülése az egyik legjobb olvasószoba. Interjú.

—

Lemezbemutató előtt, az A38-on találkozunk. Vagyis nem bemutató, hanem „lemezsimogató“ ahogy ő hívja. De ezzel az ízig-vérig rockzenésszel, most egész másról beszélgetünk. Könyvekről. Két éve hazánk legnagyobb könyvkiadója irodalmi díjának zsűri tagjává választotta, így újabban irodalmi körökben is sok a megjelenése. 

- Énekelned zsűritagként nem kell, mint ma este, csak olvasni. De azt sokat. Pedig úgy tudom, hogy – mint általában mindenki – utálsz kötelezően olvasni.

- Az olvasás önmagában nagyszerű élmény, leginkább akkor, ha ki tud mozdítani abból a világból, ahol az olvasás kötelező. Amikor a Libri Irodalmi-díjának zsűrijében lenni egy laikus olvasói helyzet, aminek az az alapja, hogy a kedvtelésünknek megfelelően olvasunk, majd kapunk 10 könyvajánlást, és azokat is elolvassuk. Ennyire egyszerű. Vannak szövegek, amelyek egyébként sem hagyják, hogy professzionális olvasó legyek.

(A38 fotó) 

- Azért ez egy nagyon szubjektív műfaj. Dönteni arról, melyik a legjobb könyv. Hogy születik meg végül, hogy melyik az év legjobb könyve?

- Egyérszt ez 10 győztes könyv. Az már csak a hab a tortán, hogy mi valami alapján kiemelünk egyet, de nincsenek vesztesek meg győztesek. Mivel nem tudunk semmilyen objektív szempontrendszert hozzákapcsolni a könyvekhez, így összegyűlünk, és egy egész napon át meséljük egymásnak az olvasmányélményeinket. Én rajzolok, jegyzetelek a kis noteszomba, ami mindig velem van. Bálint András a kötetekhez kapcsolódóan külön kis füzeteket ír tele, idézetekkel. Nagyon nagy tanulás is ez nekem.  - Ez jó! Egy válogatott, elit könyvklub. Na de azt mondtad nem kell kötelezően olvasni. Zsűriként, azért mégiscsak kötelező elolvasni ezt a 10 jelölt művet.

- Inkább izgalommal tekintek rá. Pont az az érdekes, hogy nem a kötelezettségét érzem, hanem a lehetőségét, hogy ezeket a könyveket elolvashatom. Koránt sem biztos, hogy egyébként mindet olvasnám. Rengeteg könyv jelenik meg ma Magyarországon. Ha jól tudom a statisztikát, minden 18. percben piacra dobnak egyet. Ezért aztán rengeteg könyv kimaradna.. Sőt lehet, hogy a tizes listából is könnyen kihagynék valamit. Összességében inkább tekintem lehetőségnek és nem kényszernek. Nem azt érzem, hogy olvasnom kell, hanem hogy olvashatok.  - Mind a 10-et elolvastad már? Még van egy kis idő a döntésig.

- Még nem! Idefelé a „lemezsimogatóra“ az autó hátsó ülésén szinte befejeztem a Vida Gábor kötetet, még van talán 7 oldal. Tompa Andrea Omertájábamég nem vágtam bele, de abban reménykedem, hogy ha tudok a lemezbemutatóról visszafelé Pécsre lámpával olvasni, akkor végre bele tudok kezdeni abba a kötetbe is.

- Tudsz kocsiban olvasni? Az nagy előny. Épp kérdezni akartam: van időd olvasni? Sokan érvelnek azzal, hogy nincs idő rá.

- Ha eltöltesz 20 évet egy rock’n‘roll zenekarban sok mindent megtanulsz csinálni egy buszban. Egyébként a viccet félretéve: mindenki olvas. Példát lehet venni a zenekarról, akár ezen a téren is, mert nem hiszem, hogy az elmúlt 15 évben bárki úgy útrakelt volna, hogy ne lett volna a táskájában legalább egy könyv.

- Ahogy most a tiedben több is van. Vida Gábor regényét említetted az előbb, A dadogás történetét. Milyen? 

- Szomorkodom, hogy már csak pár oldal és vége. Van az a fajta olvasás is, amikor az ember izgul, hogy nehogy vége legyen. Na ez most ilyen.

- Utána meg jön az olvasó-másnaposság. Zsűriként nem lehetsz elfogult, de azért szeretném, ha kiemelnél a mezőnyből egy-egy kedvencet, hogy azoknak, akik olvassák az interjút adjunk könyv-tippeket.

 - Engem meglepett Kemény István Lúdbőr című kötete. Ritkán várunk egy gyűjteményes esszé kötettől valami újdonságélményt, de itt nagyon erőteljes viszonya lett a szövegeknek egymásra. Új minőségét mutatták meg a szövegek, hogy egy könyvbe rendeződtek. Na az egy hatalmas élmény volt! Nagyon szeretem azt a kötetet. Ráadásul engedi magát felvenni és újra letenni. Azt hiszem ez a kötetek egy jó részénél nagyon fontos. Látod, te is ezt kérdezed, hogy „van-e időm olvasni?“ Akkor tulajdonképpen arról is szó van, hogy

Van-e egyáltalán nagy történet? Jól esik a szövegeket letenni és újra felvenni. Ahogy idétlen hasonlattal, sokkal inkább van időnk cigarettázni, mint pipázni.

- Na de ezzel szemben akkor ott egy igen vaskos Nádas-életmű. Azzal milyen a viszonyod ennek fényében? 

- Attól például nagyon tartottam, emlékszem amikor tavaly megjelent nagyon gyorsan ráhajtottam. Meglepett volna, ha nincs benne a top 10-ben. Időben elkezdtem, főleg a hossz miatt. Féltem tőle, de meglepődtem, mert nagyon könnyen olvasható, és szintén engedi, hogy olykor elengedd és később térj vissza hozzá. Hiába egy egész életmű, sok-sok apró történetből áll, így nem kell attól rettegned, hogy ha 2 napig nincs időd olvasni, akkor nem tudsz hozzá visszatérni. Hogy 20-30 vesztett oldalad lesz, mire újra felveszed a fonalat. De nem így van, nagyon könnyű vele. 

- Annyiszor merül már fel a bűvös "nincs időm olvasni" kifejezés, hogy muszáj elmesélnem záró gondolatként, - mielőtt elengedlek, hogy lemeztsimogass - hogy létrehoztam egy olvasásnépszerűsítő akciót még tavaly, aminek épp ez a címe, hogy Nincs időm olvasni kihívás. Te hogy csinálsz időt az olvasásra? 

- Az olvasással kapcsolatban az van, hogy mindig van időm olvasni, mert belekalkulálom a napomba. Csak így lehet, tudatosan, mert különben elmarad. Igaza van annak, aki azt mondja: „nincs időm olvasni“. Azért van igaza, mert nem kalkulálja bele az idejébe, és akkor tényleg nem jut rá idő. Az olvasás nem úgy lesz, hogy hoppá most mit csináljak mert lett egy kis időm.

- Jogos! Köszönöm a roppant inspiráló válaszaid, és hogy megint növelhettem a "sohavégetnemérős" kívánságlistám néhány kötettel! Aki kíváncsi a díjra, a zsűri többi tagjára, vagy a jelöltekre korábbi bejegyzésem a témában ITT találja!

A Nincs időm olvasni kihíváson belül áprilisban indítottam el a könyvklubot, amelynek lényege tulajdonképpen az, hogy olvassunk közösen, majd beszéljük meg együtt az olvasmányélményeinket! Minden hónap első napján mostantól a témakör mellé egy ajánlott irodalmat is hozok, így akinek van kedve, bekapcsolódhat a kihívásnak ezen ágába is, hogy aztán egy előre megbeszélt időpontban együtt megvitathassuk. Májusban a képen látható A Schopenhauer-terápiát olvassuk közösen Irvin D. Yalom-tól! 

—

A Schopenhauer-terápia Yalom egyik leghíresebb könyve a fikciót, a filozófiát és a pszichoterápiát ötvözi. Úgynevezett tanító regény, ami eddig több mint 15 nyelven jelent meg. 

5 ok, amiért Yalom-tól választottam:

1. Ő napjaink legnagyobb hatású pszichiáter professzora, ideje megismerkednünk vele.

2.  Épp annyira szakmai, hogy laikusként is érthető és élvezhető. 

3. Rengeteget lehet tőle tanulni, miközben olyan stílusban ír, hogy az már önmagában élmény.

4. Csak úgy nevezik pszicho körökben, hogy a "modern Freud!"

5. Valljuk be: napjainkban mindenkire ráfér egy kis terápia! 

Magát egyfajta idegenvezetőnek titulálja, aki az önfeltárás útján segít. Íme egy videó róla, amelyben megfogalmazza ars poeticáját. Annyit mondok, hogy elég ezt az 1 perc 50 másodpercet meghallgatnod tőle, és azonnal meg akarod ismerni. Én legalábbis lehetőség szerint holnap találkoznék vele. 

A történet fülszövege szerint:

Julius Hertzfeldről, a jó nevű pszichiáterről egy rutinvizsgálaton kiderül, hogy gyors lefolyású bőrrákja van. A férfi rákényszerül, hogy szembenézzen a rideg ténnyel: hamarosan meghal. Ez arra készteti, hogy számvetést készítsen az életéről. Felkeresi egykori, szexfüggő páciensét, Philip Slate-et, akin húsz évvel korábban hiába próbált segíteni. Philip mégis gyógyultnak tekinti magát, felépülését pedig a nagy német filozófus, Arthur Schopenhauer pesszimista tanításainak tulajdonítja. Az érzelmeit kifejezni képtelen, kapcsolatfóbiás férfit Julius meghívja terápiás csoportjába. Csakhogy az idő vészesen fogy. Vajon jut-e még ideje arra, hogy valóban segítsen Philipnek? Sikerül-e megvívniuk egymással a csoport tagjainak szeretetéért és elismeréséért? Talán még nem késő. Gyönyörűen szőtt mese egy pszichoterápiás csoport utolsó évéről, megindító elmélkedés az élet alkonyáról. 

 Akit bővebben is érdekel a prof, a Nők Lapja PSZICHÉ készített vele egy hosszabb interjút! Ebből részletek ITT! 

A fotókért köszönet Faragó Eszternek! 

Lassan valóban az ars poeticámmá válik a kihívás neve, ugyanis nemcsak olvasni nincs időm, hanem blogolni sem. És mit tesz ilyenkor az ember lánya? (Figyelem! Irónia veszély:) Elkezd vlogolni. Logikus nem? Na de nem életvezetési dolgokról, meg magamról szeretnék írni, sokkal inkább végre arról, hogy megvolt az első vidéki, nevezetesen szegedi találkozónk, és ugyan erről szinte több videós anyag készült mint a pestiekről, én is szentelnék ennek néhány sort. Hátha valakit érdekel az én szemüvegemen keresztül is.

—

Összegyűlni és könyvekről, olvasmányélményekről beszélgetni - erről szólnak a Nincs időm olvasni találkozók, amelyek mostmár mondhatom büszkén, hogy rendszeresek, hiszen két budapestin és egy szegedin túl vagyunk. Szegeden az a terv, hogy minden hónapban összegyűlünk a Somogyi-könyvtár segítségével, szervezésében (amelyekre tudok én is ellátogatok, aztán bízom benne, hogy nélkülem is működik a maga útján a klub) Budapesten pedig minden évszakban tervezek találkozót. A tavaszin túl, épp a nyárit szervezem. Ennyit a logisztikáról. 

Könyvajánlók a havi témában

A találkozót azzal indítottam, hogy ajánlottam a havi témában (egy könyv, aminek a címe egyetlen szóból áll) néhány általam már olvasott könyvet. Így ajánlottam: Jessie Burton Múzsa című regényét, John Williams Stoner c. remekművét, Péterfy-Novák Éva Egyasszonyát, a könyvklub áprilisi darabját, azaz Musso Holnapját, valamint Kepes András tavalyi díjnyertes Világkép című kötetét. 

Vendég: Bátyi Zoltán író

A szegedi találkozón Bátyi Zoltán volt a vendégem, akinek már számos könyve jelent meg az elmúlt években. Nem mellesleg a Szegedi Törvényszéken dolgozik, így a 2000-es évek óta a bűnügyi esetek fanatikusává vált, ezért többnyire ebben a témában ír. Legtöbbet Marinko, avagy a halál zsoldosa című regényéről mesélt, roppant szórakoztatóan és érdekesen. Szerintem egy tucatnyian azonnal feltettük a könyves wishlist-ünkre a kötetet. Kedvenc pillanatom az volt, - ami lenti videóanyagba bele is került - amikor a könyve megszületésének körülményeiről anekdotázott. Történt ugyanis, hogy sokan óva intették attól, hogy egy jelenleg is börtönben ülő, többszörös gyilkos történetét megírja, féltették a családját és ő magát az esetleges bosszútól. Mire ő felhívta Kószó Zoltán nyomozót, aki szó szerint ezt mondta:

"Zolikám, nem kell beszarni! Van egy halálista, tudod jól. Azon én vagyok az első. Ha egy reggel kinyitod a Délmagyart, és az lesz felírva, hogy Kószó Zoltánt ismeretlen tettesek megölték, na akkor be kell szarni!"

Így megszületett a könyv Magda Marinkoról, a szerb sorozatgyilkosról, aki a pletykákkal ellentétben Zoli szerint biztosan nem szabadul ki a börtönből még egy jó darabig. 

Az emlegetett Délmagyarország is megírta a találkozónkat! 

Alaptagunknak, Barna Ferinek köszönhetően idén is - mint az első, debütáló budapesti talin - lettek képeink! Amelyeket egy csokorba fűzve kitett a Youtube-ra.  Köszönjük ezt is! 

Végül pedig egy irodalmi kvízzel zártuk a találkozót! Remélem aki volt, jól érezte magát!

Folytatás május 29-én, kedden délután!