Olvasni menő! Hogy ezt bebizonyítsam, ismert emberek közreműködésével vágok bele egy olvasásnépszerűsítő kampányba itt a blogon! Olyan elismert arcokat kértem meg, hogy árulják el nekem, mi életük legmeghatározóbb olvasmányélménye, akikre méltán lehet felnézni, mert szakmájukban kiemelkedőt alkotnak, alkottak, és érdekes személyiségek! Hisz ki ne lenne kíváncsi esetleg példaképe kedvenc könyvére? Vagy hogy neki miért éppen az. Milyen élmény fűzi hozzá? Mit jelent neki? Mostantól hétről-hétre egy-egy példakép árulja el, mi élete könyve (#eletemkonyve). Ez a kampány jó lehet motivációnak, de akár arra is, hogy olvasmány ötleteket gyűjts! Ezen a héten Anger Zsolt, színész-rendező árulja el, mi a kedvenc könyve. Különösen kedves a szívemnek, hogy egy olyan kedvencemről mesél, amelyről korábban már én is írtam.
Mihail Bulgakov: Mester és Margarita
Hat- vagy hétévesen olvastam először. És azóta minden évben elolvasom egyszer. Tehát kábé negyvenszer olvastam eddig. Mindig is érettebb voltam a korosztályomnál. Ez apámnak volt köszönhető, mert ő onnantól kezdve, hogy megtanultam beszélni, tulajdonképpen a haverjaként, vagy egy másik férfiként kezelt, és ez adott egy rendet az életemben. Nagyon tetszett nekem ebben a regényben, hogy annyira hétköznapivá teszi a fizikain lévő világot, hogy igenis elhiszem, hogy besétál az ördög a csapatával. A sötét oldal humora maradt meg igazán élesen. Nagyon szórakoztatónak találtam, de azt is éreztem, hogy van benne egy csomó olyan dolog, amit még nem értek. A vallásos nevelés a lehető legtávolabb állt a családunktól, de közben meg egy érdekes, ismeretlen terepnek láttam azt a kérdést, hogy Isten, meg pokol, meg menny. Maga a Sátán ebben a könyvben egy pozitív figura, akinek mintha az lenne a feladata, hogy megmentse az igazakat. Hiszen a Sátán itt az igaz szívűeket békén hagyja, sőt, megvédi. Valahogy egy ilyen pozitív szereplő volt a sötét oldal, és ez az összes addig olvasott mesétől - ahol az ördög mindig gonosz - nagyon eltért, ami engem elképesztően vonzott gyerekként. A másik pedig, hogy egy olyan világról szólt, amiben tulajdonképpen mi is éltünk: úttörők, ilyen-olyan bizottság. Egy "lightos" kommunista - elkorcsosult - rendszerben éltem, amikor először olvastam, ahol már "elvársnak" is csak paródia gyanánt, egyfajta karikatúraként hívták egymást az emberek. Tulajdonképpen egy diktatúrában, egy ilyen szervezetlen és fejetlen formalitásoknak eszetlenül megfelelő hülye világban láttam egy szerelmi történetet, ami gyerekként (is) óriási hatással volt rám, és ez már akkor sok mindenről elgondolkodtatott.
Azt gondolom, a vallás egy marhaság, az egészen más mint a hit. A vallásnak mindig tömegmészárlás a vége. Meglehet hogy blaszfémia, de nekem a Mester és Margarita a bibliám. Ha létezik a sötét oldal, akkor én úgy képzelem, hogy az Woland és bandája, és akkor - bár ez lehet félelmetesen hangzik, de - én hozzájuk szeretnék tartozni, úgy, ahogy a Bulgakov megfogalmazza őket. Ők képviselik a józanságot, egyenességet, és nekik az a feladatuk, hogy gúnyt űzzenek azokból, akik vakon és meggyőződés nélkül követnek olyan formaságokat, amelyeknek valójában semmi értelme.
Azt érzem, nem tanultunk Bulgakovtól, és ha nem vigyázunk akkor Woland hamarosan fel fog tűnni a 4-es 6-os villamoson, és akkor reszkethet mindenki!
