Csernus Imre tagadhatatlanul az ország legismertebb pszichiátere, aki annak idején a Viasat3-on sugárzott Bevállalja? című műsorral lett egy pillanat alatt híres. Már egy jó ideje nem praktizál, vidékre költözött, az Egerhez közeli Noszvajon él, és vendéglátásból keresi a kenyerét. Na meg úgy tűnik az írásból. Nemcsak erről az új életéről, hanem szüleivel való kapcsolatáról, párkapcsolati kudarcairól, sikereiről, halálhoz való viszonyáról is mesél A harcos című új könyvében. Állítja, annyira őszintén, mint eddig sosem.
—
Ledöbbentem, amikor elkezdtem kutakodni a cikkhez, hogy utánanézzek, összesen hány könyvet írt Csernus Imre az elmúlt több mint egy évtizedben. Keresésem eredményeképp kiderült: 15 év alatt épp 15-öt. Micsoda számmisztika! 2003-ban jelent meg első könyve, a Drogma, és a minap, 15 évvel később készült el és dobta piacra első önéletrajzi könyvét. Vagy ahogy az alcímben hívja ez egy "életrajz és lélekrajz". 
Az ország "kiabálós" pszichiátere (ezt a jelzőt aggatták rá a neten) átlépve az 50-et (52 éves) már korántsem kiabál. Lenyugodott, visszavonultan él Noszvajon. Vendéglátós. Bár ő úgy fogalmaz "vidéki paraszt". Egerben egy kávézót (Depresso), Noszvajon pedig egy "kulturális fogadót" működtet (Csendülő). Utóbbiban a felesége főz, ő pedig felszolgál, és beszélget a vendégekkel, mint egy vérbeli háziúr. Negyedik házasságát tapossa, ugyanakkor egyiket sem bánta meg. Erről is hosszasan ír új könyvében, aminek azért lett a címe A harcos, mert ezzel is üzenni akar. Szerinte ugyanis a belső lazaság, a magabiztosság akkor alakul ki bennünk, ha ismerjük és tudjuk kezeli a belső félelmeinket, és az a harcos aki ezeket a helyzeteket képes kezelni. Ő képes, és nemcsak a saját példáit tárja nyilvánosság elé, hanem a könyvben tanácsokat ad, hogy mi magunk is harcosokká válhassunk.
A könyvbemutatón a magánéletébe is bepillantást engedett. Elárulta, hogy minden reggel ő főzi meg felelségének a kávét, aki pedig a minap azt mondta neki, "milyen jó, hogy te mindig mosolyogsz." Azért nem ez az első kép, ami a többségnek eszébe jut a dokiról, nem igaz? Könyvének egyik fejezete éppen a "terápiás munkám célja: a mosoly" címet kapta. 
Nem rejti véka alá, hogy jó barátságban van a halállal, nemes egyszerűséggel azért, mert nem fél tőle. A narkósokat a társadalom cápáinak tartja, és a könyvben Dr. Csernusról, mint médiaszemélyiségről is ír. Azt meséli, kulturális fogadójában, a noszvaji Csendülőben, azért másmilyen minden szék, mert ezzel is azt szeretné kifejezni, ott mindenféle ember megfér egy asztalnál, bárki bemehet egy jó ebédre, vagy kedvencére: egy kávéra. Ugyanakkor elárulja, hogy bizony van, hogy a "híres" pszichiáter miatt keresik fel a Csendülőt, de ezeket a beszélgetéseket jól kezeli. Nem kezd el szakmázni abban a közegben. Úgy tűnik kedve sincs hozzá. És tényleg mosolyog. Vidám. Boldog. Szemmel láthatóan jót tesz a vidéki lét. Ha ezt teszi az ottani levegő, lehet én is csomagolok.
IDE kattintva egy videós interjút is megnézhettek Csernussal, ami a bemutatón készült.
