Augusztusban olyan könyvet kell választania annak, aki részt vesz a kihívásban, amelyben nagyon fontos szerepet játszik a gasztronómia. Lehet ez egy krimi, amelyben éppen palacsintasütés közben gyilkolják meg az áldozatot, lehet ez egy önfejlesztő-pszicho könyv, amely a főzésen keresztül segít a magukat keresőknek, lehet ez egy romantikus limonádé regény, amelyben egy étteremben ismeri meg egymást a két főszereplő, de miért ne lehetne egy szakácskönyv is akár? Bármi, aminek a központi eleme a sütés-főzés. Rendhagyó módon most a "Nincs időm olvasni-kihívás" tagjai ajánlanak egy-egy könyvet!

Olvasni menő! Hogy ezt bebizonyítsam, ismert emberek közreműködésével vágok bele egy olvasásnépszerűsítő kampányba itt a blogon! Olyan elismert arcokat kértem meg, hogy árulják el nekem, mi életük legmeghatározóbb olvasmányélménye, akikre méltán lehet felnézni, mert szakmájukban kiemelkedőt alkotnak, alkottak, és érdekes személyiségek! Hisz ki ne lenne kíváncsi esetleg példaképe kedvenc könyvére? Vagy hogy neki miért éppen az. Milyen élmény fűzi hozzá? Mit jelent neki? Mostantól hétről-hétre egy-egy példakép árulja el, mi élete könyve (#eletemkonyve). Ez a kampány jó lehet motivációnak, de akár arra is, hogy olvasmány ötleteket gyűjts! Ezen a héten Forró Bence, a Petőfi TV műsorvezetője, korábbi kollégám árulja el, mi a kedvenc könyve. 

Továbbra is azt hallom úton útfélen, hogy "jó neked, hogy van időd olvasni". Korábban már leírtam, hogy mélységesen elcsépelt, de erre az a válaszom, hogy mindenkinek arra van ideje amire akarja. Ha azt mondod, nincs időd olvasni, valójában nem is akarod, hogy legyen időd rá. Hogy mennyi mindenről lemaradsz, azt már korábban ebben a posztban leírtam. Ezzel a cikkel most azoknak próbálok némi segítséget adni, akik elkötelezettek a változás mellett, akarnak időt szakítani az olvasásra, de mégis szélmalomharcot vívnak az idővel. Néhány alternatív olvasóterem, amelyekre talán nem is gondoltál.  a cikk most azoknak szól, akiknek az akarat megvan, de egyszerűen képtelenek beilleszteni a napirendjükbe az olvasást! 

Olvasni menő! Hogy ezt bebizonyítsam, ismert emberek közreműködésével vágok bele egy olvasásnépszerűsítő kampányba itt a blogon! Olyan elismert arcokat kértem meg, hogy árulják el nekem,  mi életük legmeghatározóbb olvasmányélménye, akikre méltán fel lehet nézni, mert szakmájukban kiemelkedőt alkotnak, alkottak, és érdekes személyiségek! Hisz ki ne lenne kíváncsi példaképe kedvenc könyvére? Vagy hogy neki miért éppen az. Milyen élmény fűzi hozzá? Mit jelent neki? Mostantól hétről-hétre egy-egy példakép árulja el, mi élete könyve (#eletemkonyve). Ez a kampány jó lehet motivációnak, de akár arra is, hogy olvasmány ötleteket gyűjts! Ezen a héten Pataki Zita, az RTL időjósa, a Class FM műsorvezetője árulja el, melyik a kedvenc könyve.  

Elméletem szerint, ha 10 éves koráig egy gyerek megtanul olvasni, tehát képes elmélyedni egy szövegben, akkor jó eséllyel lesz egész életében olvasó. 10 éves kor után ezt a készséget már nehéz elsajátítani. Aztán sajnos az oktatásban történik valami, ami ezt végképp hátráltatja.. de szerencsére rengeteg gyerekek és ifjúsági könyv kiadásával foglalkozó szervezet van, ma már számos könyvet fordítanak magyarra ennek a korcsoportnak, ezekkel pedig át lehet segíteni a kisebbeket ezen az időszakon, és megtartani olvasónak. Ez a téma már régóta foglalkoztat, és ennek apropóján döntöttem úgy, hogy indítok egy minisorozatot, amelyben gyerekeknek, kamaszoknak szóló könyveket olvasok el, hogy tippeket adjak (akár szülőknek, akár ennek a korosztálynak, vagy annak, aki erre nyitott), hogy mit olvassanak nyáron a tizenévesek. Egyfajta kis kutatómunka is ez, mert magam is kíváncsi vagyok, mit olvas(hat) ez a korosztály. Ma górcső alatt egy nagy kedvencem: Roald Dahl. 

Olvasni menő! Hogy ezt bebizonyítsam, ismert emberek közreműködésével vágok bele egy olvasásnépszerűsítő kampányba itt a blogon! Olyan elismert arcokat kértem meg, hogy árulják el nekem, mi életük legmeghatározóbb olvasmányélménye, akikre méltán lehet felnézni, mert szakmájukban kiemelkedőt alkotnak, alkottak, és érdekes személyiségek! Hisz ki ne lenne kíváncsi esetleg példaképe kedvenc könyvére? Vagy hogy neki miért éppen az. Milyen élmény fűzi hozzá? Mit jelent neki? Mostantól hétről-hétre egy-egy példakép árulja el, mi élete könyve (#eletemkonyve). Ez a kampány jó lehet motivációnak, de akár arra is, hogy olvasmány ötleteket gyűjts! Ezen a héten Kemény Zsófi író, slammer árulja el, melyik a kedvenc könyve. (Zsófi nemrég megjelent regényéről, a Rabok továbbról már olvashattál a blogon!)

Munk Veronika újságíró. Ezt fontos már a legelején leszögezni, ugyanis ez két fontos dolgot feltételez:

• az igazat és csakis az igazat! Azaz, amit a könyvben a szerző leírt, az egy hosszú oknyomozás eredménye, és megelőlegezem neki, hogy ez a színtiszta valóság. Tehát azzal a tudattal kell olvasd, hogy a sztori nem kitaláció.
• ez nem szépirodalom! A szerző, újságíró lévén leginkább a tényekre, riportokra, megfigyelésekre hagyatkozik, semmint irodalmi igényességre, szórakoztatásra. Ezt itt a szép, nagy, magyar valóság feketén-fehéren, egy erős szocio-riportkönyv formájában.

Szeretem a keményborítós, vaskos, szép, színes, fehérlapos könyveket. Persze tudom a hátrányait, minthogy sok helyet foglalnak a női táskában, és hogy háromszor olyan vaskos egy-egy példány, mint amilyen lehetne - köszönhetően a vastag papírlapoknak, és a néha pofátlanul nagy betűknek. De szeretem a szép kiadásokat, a vállam pedig köszöni szépen már megedződött az elmúlt években. Ezért, ha betérek a könyvesboltba, mindig az ilyen típusú könyvek felé megyek. Ezt a hozzáállásom viszont némileg árnyalta a találkozásom a Helikon Zsebkönyvekkel. 

Nagyon sok mindent mondunk tényszerűen, amikor az olvasási szokásokról beszélgetünk. Így péládul gyakori fordulat a:

- fiatalok nem olvasnak 

- egyre kevesebb könyvet vesznek az emberek

- egyre többen olvasnak online   

- sokan töltenek le illegálisan könyvet,

és még sorolhatnám.. De valóban így van? Nem tudjuk, mert habár hihetetlen, de 1995 óta nem készült teljes körű, kultúrával kapcsolatos, országos, reprezentatív kutatás.