Olvasni menő! Hogy ezt bebizonyítsam, ismert emberek közreműködésével vágok bele egy olvasásnépszerűsítő kampányba itt a blogon! Olyan elismert arcokat kértem meg, hogy árulják el nekem, mi életük legmeghatározóbb olvasmányélménye, akikre méltán lehet felnézni, mert szakmájukban kiemelkedőt alkotnak, alkottak, és érdekes személyiségek! Hisz ki ne lenne kíváncsi esetleg példaképe kedvenc könyvére? Vagy hogy neki miért éppen az. Milyen élmény fűzi hozzá? Mit jelent neki? Mostantól hétről-hétre egy-egy példakép árulja el, mi élete könyve (#eletemkonyve). Ez a kampány jó lehet motivációnak, de akár arra is, hogy olvasmány ötleteket gyűjts! Ezen a héten Kemény Zsófi író, slammer árulja el, melyik a kedvenc könyve. (Zsófi nemrég megjelent regényéről, a Rabok továbbról már olvashattál a blogon!)
William Shakespeare: Sok hűhó semmiért
A Sok hűhó semmiért volt az első könyvnyi szöveg, amit életemben elolvastam, harmadikos koromban, három nap alatt. Iszonyú büszke voltam magamra, hogy 50 oldalt el tudok olvasni, és nem csökkentette a büszkeségemet, hogy tulajdonképpen nem is olvastam, mert konkrétan kívülről tudtam a szöveget: a Kenneth Branagh-film százszori megnézése után. Innentől viszont nem lehetett megállítani, elolvastam szépen egymás után az összes Shakespeare-vígjátékot, és úgy éreztem, hogy nekem már nem lehet újat mondani. (Lehetett.)
