Elméletem szerint, ha 10 éves koráig egy gyerek megtanul olvasni, tehát képes elmélyedni egy szövegben, akkor jó eséllyel lesz egész életében olvasó. 10 éves kor után ezt a készséget már nehéz elsajátítani. Aztán sajnos az oktatásban történik valami, ami ezt végképp hátráltatja.. de szerencsére rengeteg gyerekek és ifjúsági könyv kiadásával foglalkozó szervezet van, ma már számos könyvet fordítanak magyarra ennek a korcsoportnak, ezekkel pedig át lehet segíteni a kisebbeket ezen az időszakon, és megtartani olvasónak. Ez a téma már régóta foglalkoztat, és ennek apropóján döntöttem úgy, hogy indítok egy minisorozatot, amelyben gyerekeknek, kamaszoknak szóló könyveket olvasok el, hogy tippeket adjak (akár szülőknek, akár ennek a korosztálynak, vagy annak, aki erre nyitott), hogy mit olvassanak nyáron a tizenévesek. Egyfajta kis kutatómunka is ez, mert magam is kíváncsi vagyok, mit olvas(hat) ez a korosztály. Ma górcső alatt egy nagy kedvencem: Roald Dahl.
A kislány, aki megszeretteti a gyerekekkel az olvasást
Mióta az eszemet tudom imádom a könyvmolyokat, filmekben, könyvekben egyaránt. Valahogy vonzanak a zsenik. Ezért is szerettem bele Matildába már kisgyerekként. Persze előbb a filmvánsznon ismerkedtünk meg. Ki ne emlékezne a Matilda, a kiskorú boszorkány című filmre? Én ennek, a már több mint 20 éves klasszikusnak köszönhetően találkoztam először Roald Dahlal. Matilda, az író talán legismertebb műve. A történetben a kislány falja a betűket, könyvtárnyi olvasnivalót cipel haza, valóságos fejszámoló művész. Szülei szörnyülködve figyelik különc lányukat, és megpróbálják rávenni az egyetlen értelmes elfoglaltságra: a televízió bámulására. (Ez Dahl görbetükre, amibe érdekes lenne ma is belenézni, vajon ma mit mutatna.) Matilda viszont igazi lázadó, mert iskolába akar járni, és tanulni szeretne. Majd nem sokkal később az is kiderül, hogy a kislány varázsolni is tud, és innen indulnak csak el az igazi kalandok.
- Szeretem, mert gyerekkönyv, de felnőttként olvasva csupa irónia és humor.
- Szeretem, mert mindenki szeretne tudni varázsolni, és itt kicsit átélheted.
- Szeretem, mert a mese mögött komoly témát dolgoz fel: reményről, kitartásról szól.
Ami miatt szerintem érdemes a gyerekek kezébe adni, hogy minden során (és Dahl minden történetén) érződik, hogy az író imádta a gyerekeket, és azt gondolom, célja volt, hogy Matilda karakterén keresztül megszerettesse a kicsikkel az olvasást! Velem 20 éve sikerült. Köszönöm Roald! 
A korhatáros gyerekmese
A kiskorú boszorkány után Dahl a téma egészen másik oldalát mutatja be. Kiindulópontja a tény, miszerint a boszorkányok utálják a gyerekeket. Mondjuk ezt a Jancsi és Juliska után már minden kisgyerek megtanulja. Roald Dahl boszorkánya sem más, mint a klasszikus mese öregasszonya: folyton terveket sző, hogy megszabaduljon a környezetében lakó gyerekektől. Itt ráadásul IGAZI boszorkányokról van szól, akik azért különösen veszélyesek, mert nem látszik rajtuk, hogy azok.
Egyébként ez Dahl leginkább megosztó műve, ugyanis míg az amerikai könyvtárosok kritizálják, addig az amerikai tanárok néhány éve kedvencüknek választották. Ennek talán az lehet az oka, hogy itt-ott azt olvasom véleményként, hogy felnőtteknek gyerekes, gyerekeknek rémisztő a történet. Konszenzus lehet, ha nem 10 éves kor alatti lurkó kezébe adjuk! Egy biztos: a Dahl-féle fanyar irónia, hamisítatlan sziporkázó humor és izgalmas cselekmény most is a régi. Lebilincselő történeteit mesterien szövi át humorral, bájjal és bölcsességgel, de a meghökkentő fordulatok itt sem maradhatnak el.
A világ legjobb mesélője
Tavaly volt 100 éve, hogy megszületett a nagy mesélő, a zseni, aki mindent tudott a gyerekekről, a boszorkányokról, vagy épp az egerekről. Amiért igazán nagy óriás ő, hogy olyan történeteket alkotott, amelyeken nem fog az idő. Számos meséjét filmesítették már meg, elég csak a már fent említett Matiládra, vagy a Charlie és a csokigyárra, A barátságos óriásra, vagy akár a Fantasztikus róka úrra gondolni. (A hírek szerint ez egyébként épp most augusztusban jelenik meg annak a sorozatnak a részeként, amiből fent bemutattam a Matildát és a Boszorkányokat, amelyeket épp azért szereztem be, mert nagyon tetszettek az új borítók.) Roald Dahlt Nagy-Britannia legnépszerűbb szerzőjének választották meg. Saját bevallása szerint A barátságos óriás volt a legjobban sikerült műve, és személyes kedvence is. A titka talán az volt, hogy örök gyerek maradt, és úgy tudott írni a kicsiknek, hogy egyenrangú partnerként kezelte őket. Amolyan mini felnőtteknek. Egyébként nemcsak a munkássága, hanem az élete is csupa kaland és furcsaság volt.
Íme 5 tény Roald Dalhról:
- A második világháborúban a Brit Királyi Légierőnél szolgált.
- 1940-ben repülőbalesete volt, amiben súlyos koponyasérüléseket szenvedett, eltört az orra, valamint megsérült a gerince és a csípője. 65 éves korára már 6 gerincműtéten volt túl.
- Műtétei után a csípőcsontjának darabjait az íróasztalán tartotta.
- Kisfiánál egy baleset után vízfejűség lépett fel, mire Dahl Stanley Wade-del és Kenneth Till-lel létrehozott egy szelepet, amely nagyon jól működött a gyermeki agyban lévő folyadék lecsapolására.
- Hemingway és ő jó barátok voltak.
