Engedjétek meg, hogy egy kis személyessel kezdjem: szeretem, hogy egy közösség lettünk, és megtisztelő, hogy olyan tagok vannak a csoportban, akik nem sajnálják a szabadidejüket arra, hogy segítsenek nekem, ha szükségem van rá. Gondolok itt az ehavi témához kapcsolódó könyvek ajánló-posztjára, amit most már hagyományosan minden hónapban elkészítek nektek! Viszont ebben a hónapban ez egyszerűen nem fért bele az időmbe, de ajánlások nélkül nem hagyhatlak benneteket! Így történt, hogy ebben a hónapban Nyuzó-Andrássy Adrienn és Nyuzó Béla gimnáziumi tanár-házaspár ugrott be segíteni, akik a "Nincs időm olvasni-kihívás" tagjai, hogy ajánljanak nektek ebben a hónapban a havi témához kapcsolódó olvasmányokat, azaz Nobel-díjas szerzők fontos műveit! A nyitókép a legutóbbi nyertes, Bob Dylan tiszteletére került ide, ő az első, aki dalszövegíróként kapta meg - jó kis botrány kíséretében - ezt a rangos elismerést tavaly.
Elöljáróban pedig annyit, mielőtt átadnám a szót a Nyuzó házaspárnak, hogy az érdekesség kedvéért a keretesben mindig a szerző nevét, majd a Nobel-díj elnyerésének évét és a díj odaítélésének rövid összegzését olvashatjátok. Jó szemezgetést, választást!
Henryk Sienkiewicz (1905) – „Kimagasló elbeszélő képességéért”.
Quo vadis
Az irodalom, a történelem és a latin nyelv kedvelőinek is tartogat érdekességeket ez a regény. Az első században játszódik Rómában, mikor a kereszténység még egy új, ismeretlen vallásnak számított. Főként a rabszolgák hite, és csak titokban, a város falain kívül gyűlhetnek össze a hívők, mivel a római nemesek körében bizarr pletykák terjednek a szertartásokról. Elkerülhetetlennek látszik a hanyatló Róma és az éledő kereszténység összecsapása, mikor a császárné egy fiatal, titokzatos származású, gyönyörű keresztény lányt azzal vádol, hogy az szemmel verte gyermekét. Rengeteg cselszövés, izgalmas kalandok és szerelmi szálak is találhatók a történetben. Valós történelmi szereplők is jelentős szerepet játszanak az író által megformált karakterek mellett, mint például a Rómát porig égető Néró.
Ernest Hemingway (1954) - „Erőteljes és a korstílust befolyásoló elbeszélő művészetéért, amelynek csúcspontja az Az öreg halász és a tenger című kisregény”.
Búcsú a fegyverektől
Hemingway sokkal több, mint a gimiben kötelező Öreg halász és a tenger. Bár leginkább azért ítélték neki a díjat, mégis a Búcsú a fegyverektől-t ajánlanám. Az író számára meghozta az igazi áttörést, már megjelenése után hatalmas siker lett. Ahogy Hemingwaytől megszokott, a mű sok önéletrajzi elemet tartalmaz, Hemingway is megjárta a világháborút, meg is sebesült, mint a főhős. Ez a regény egyszerre mutatja meg a háború értelmetlenségét egy katonatiszt szemén keresztül, és egy szerelmi történet is. Azoknak jó választás, akik nem csak a cselekmény miatt vesznek a kezükbe könyvet, hanem szeretnek belelátni a hősök gondolataiba, tépelődéseibe. Ötvözi a kaland- és a lélektani regények sajátosságait.
Albert Camus (1957) - „Jelentős irodalmi tevékenységéért, amely mélyreható komolysággal világítja meg az emberi lelkiismeret problémáit korunkban”.
Közöny / Az idegen
Camus legismertebb műve, az egyik legrövidebb is az itt ismertetettek közül. A francia egzisztencializmus alapvető könyve. Nem könnyű olvasmány, de egyszer talán érdemes elolvasni. Ahogy a kétféle cím (Az idegen közelebb áll az eredeti címhez!) tükrözi, főhőse közönye idegenné teszi őt a társadalomban. Egyéni és sajátos világlátása teszi megdöbbentő olvasmánnyá és élménnyé a regényt. Nehéz úgy írni erről a könyvről, hogy ne árulj el sokat. Talán a Wikipédia néhány sora megfelelő erre: „Az idegenség félreismertséget, a magatartás szokatlan, nehezen megérthető voltát jelenti. Meursault, bár sosem lépi túl az illetlenség, a megbotránkoztatás küszöbét, viselkedésével környezetét, nemegyszer barátait, ismerőseit is zavarba ejti: nem akarja utoljára látni halott édesanyját, cigarettára gyújt és tejeskávét iszik a ravatalozóban, stb. Mindamellett a fiatalember képes életét egészséges érzékiséggel és érzékenységgel, igényesen és civilizáltan élvezni. Van azonban két alapvető emberi tulajdonság, ami nyilvánvaló módon hiányzik belőle. Az egyik […] az ambíció, a társadalmi érvényesülés vágya. A másik […] az elkötelezettség, a mélyebb érzelmi vonzódás teljes hiánya.”
Ivo Andrić (1961) - „Nagy epikai ábrázoló erejéért, amellyel hazája világát és népe sorsát bemutatja”.
Híd a Drinán
Történelmi regény, ami egy kisvárosban játszódik a Drina partján. A mű egy híd történetén keresztül meséli el több évszázad eseményeit. Az oszmán hódításoktól a Monarchia korszakáig követhetjük nyomon a híd és az emberek sorsát. A cselekményben is gazdag mű azt részletezi, hogyan éli meg több nép, a családok, az egyének a történelem változásait, különböző korszakok beköszönését és levonulását, hogyan alakítja a szerb városka lakóinak életét? A tőlünk sem olyannyira távol álló világ bemutatása a történelmi regények kedvelőinek lehet ideális választás erre a hónapra.
John Steinbeck (1962) - „Realista és ugyanakkor képzeletgazdag elbeszélő művészetéért, amelyet megértő humor és társadalmi éleslátás jellemez”.
Édentől Keletre
Csodálatos családregény, a hosszú könyvek szerelmeseinek ideális választás erre a hónapra. Megvan benne minden, ami egy könyvet kiemelhet az átlagosságból: mélyen és gazdagon árnyalt karakterek, fordulatos emberi sorsok, nagy szerelmek és harcok. Ez a regény az emberi érzelmek tárháza, korrajz egy mára már letűnt korszakról az Egyesült Államokban. Különböző társadalmi rétegek szembenállása, az emberi lélekben egyszerre meglevő jó és rossz kitárulkozása több generáción keresztül.
Heinrich Böll (1972) - „Korát széles perspektívában ábrázoló, nagy, jellemző erejű írásaiért, melyekkel a német irodalom megújításához járult hozzá”.
Katharina Blum elveszett tisztessége
A kisregény középpontjában egy tisztességes, fiatal nő áll. A mű célja bemutatni, miként hat a média – jelen esetben egy NSZK korabeli, nagyhírű bulvárújság az emberek véleményére és az egyén életére. Böll műve talán még ma is korszerű tud lenni, szerintem nem sokat vesztett az aktualitásából, még akkor sem, ha nem éppen abban az országban és történelmi korban élünk. A szerzőt nem könnyű olvasni, figyelni kell. Talán ez az egyik legismertebb és legnépszerűbb műve, amiből film is készült.
Gabriel García Márquez (1982) - „Regényeiért és novelláiért, melyekben a fantasztikus és a realista ötvöződik a képzelet egy gazdagon megszerkesztett világában, ily módon reflektálva egy kontinens életére és konfliktusaira”.
Szerelem a kolera idején
A 19. század végén játszódó regény egy szerelmi háromszög bonyolult dinamikáját mutatja be. Szókimondó, sokszor meglepő, az európai kultúrában nevelkedett ember számára néhol bővebb magyarázatra szorul a történet. Márquez sajátos humora hatja át a művet. Egy olyan világba kalauzol el bennünket, ahol a misztikum irányítja az emberek életét, még a leghétköznapibb eseményeket is. Válaszokkal szolgálhat rengeteg fontos kérdésre. Van-e jó házasság? Lehet-e szépen öregedni? Számítanak-e a társadalmi különbségek? Márquez bölcsességét bizonyítja, hogy a válaszokat nem rágja a szánkba, nők, férfiak, fiatalok, idősebbek mást-mást olvashatnak ki belőle.
Száz év magány
Kétség kívül a spanyol nyelvű irodalom egyik legjelentősebb regénye. Nagyon könnyű a bűvkörébe kerülni, oly annyira, hogy magát a szerzőt is magával ragadta, aki a regényhez kapcsolódóan egy novellafüzért is megalkotott, melyben a fontosabb és kevésbé fontos szereplők is fel-feltünedeznek. A helyszín Macondó, egy kitalált kisváros (azóta már létezik, Márquez szülőhelyét nevezték át) ahol a Buendía család felemelkedését, és züllését követhetjük nyomon. A száz év alatt elég sok különös szerzet bukkan fel a család körül. Például az emberfeletti képességekkel bíró vásáros cigány, vagy a halálakor egyenesen az égbe emelkedő Remedios. A család a valós és kitalált történelmi események viharában száz évig kitart. A Márquezre jellemző különleges világ befogadását kicsit nehezítik a hasonló nevek, de ez a probléma áthidalható, ha olyan kiadást válaszunk, melyben családfa is található.
William Golding (1983) - „Regényeiért, melyek a realisztikus elbeszélőművészet szabatosságával és a misztikum diverzitásával és univerzalitásával megvilágítják az emberiség helyzetét a mai világban”.
A Legyek Ura
Ha Golding, akkor természetesen A legyek ura a legjobb választás. Hatalmas sikert hozott szerzőjének, a világ egyik legtöbbet olvasott regényévé vált. Élvezetes, de megdöbbentő és mélyen elgondolkodtató regény az emberi természetről. Mi történik, ha gyerekek felnőtt nélkül maradnak egy lakatlan szigeten? Minden előzetes elképzelést felülmúl, ami ott történik. Nem hinnéd, mire képesek a gyerekek. Sok regény szól lakatlan szigetre vetődő emberről, de talán ez a leginkább felkavaró. Aki még nem olvasta, és bírja a realisztikus történetmondást, a lélektani műveket, annak mindenképpen el kell olvasnia ezt a művet. Nemrég újrafordították (Európa Kiadó – 100 könyv sorozata), így kétféle szöveg is a rendelkezésre áll.
Kertész Imre (2002) - „Egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.
Sorstalanság
Természetesen nem hiányozhat a listáról egyetlen irodalmi Nobel-díjasunk regénye sem. Aki még nem olvasta, tehet vele egy próbát. Ami számomra megnyerő volt ebben a könyvben, hogy szokatlan hangon szólt a történelemórákon, -könyvekből – esetleg idős családtagok történeteiből, számos filmből – megismert holokausztról. Egy tizenöt éves fiú szemszögéből ismerhetjük meg a táborba utazás, az ott eltöltött idő történetét. A szerző igyekszik mindent úgy elmesélni, ahogy akkor megélte, bár nem önéletrajzi műről beszélünk, de Köves Gyuri a szerző tapasztalatait is közvetíti. Egy olyan fiú, aki a zsidók közt idegen, de mégis a zsidók sorsát kénytelen elviselni, folyamatosan ismeri meg a tábort, önmagát, és tanulja meg értékelni az életet, ahogyan azt a hétköznapokban nem tette volna. Megdöbbentő az a közömbösség, amivel az eseményeket elbeszéli, mert mentes tud maradni a borzalmakat átélt ember utólagos tudásától: mindent úgy látunk, ahogy a folyamat során megélte a főhős.
És végül 2 dráma azoknak, akik idegenkednek a nagy Nobel-díjas regényektől:
George Bernard Shaw (1925) - „Irodalmi munkásságáért, amelyet idealizmus és humanizmus jellemez, valamint sajátos költői szépséggel párosuló erőteljes szatírájáért”.
Pygmalion
Pygmalion, a görög mitológiából ismert király beleszeret a saját maga készítette szoborba. Ezt a történetet modernizálta Shaw, és készített belőle egy 20. századi drámát. A neves nyelvészprofesszor vajon bárkiből képes elismert, úrinőt faragni? A történet és a szereplők bájosak, a szerző humora megnyerő. A drámából készült ismert musical is (My Fair Lady), és tinifilm is feldolgozta a témát (A csaj nem jár egyedül).
Eugene O’Neill (1936) - „Az élet igazságával és szenvedélyes érzelmekkel teli drámai műveiért, amelyek tragédiafelfogását tükrözik”.
Utazás az éjszakába
A dráma azt vizsgálja, hogy életünk korábbi titkai, hibái hogyan hatnak a jelenre. Aki ismeri és szereti Ibsen műveit, ezzel is tegyen egy próbát. A mű drámai cselekményben szegény, inkább a hősök egymáshoz és önmagukhoz való viszonyulása teszi érdekessé.
