
—
Először arra gondoltam, az összesről írok néhány sort, de beláttam, baromi hosszú cikk lenne ugyanis júniustól augusztus végéig 16 könyvet olvastam el. Magam is meglepődtem, nem számoltam. Tudom soknak is tűnik, pedig nem éreztem annak. Azt gondolom, mindez úgy van, hogyha az ember hozzászoktatja magát egy rendszeres tevékenységhez, akkor már nem tud nélküle meglenni. Olyan mint a reggeli kávé, szinte észre sem veszem, hogy iszom, hiszen még félálomban vagyok, de nélküle indítani a napot szinte képtelenség. Szóval beismerem, hosszú lenne 15 könyvet ajánlani, így csupán leírom melyeket olvastam (bár moly.hu-n is követhető vagyok, amit gyakorlatilag éppen erre használok, hogy egyfajta adatbázisként szolgáljon) és kiválasztom - nehezen ugyan, de - a legjobb hetet. Sőt még sorrendbe is állítom!
Szóval a nyári könyves listám (időrendben):
1. Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket
2. Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
3. Tóth Krisztina: Pixel
4. Alessandro Baricco: Selyem
5. Szabó T. Anna: Senki madara
6. Fodor Marcsi - Neset Adrienn: 50 elszánt magyar nő
7. Heather Morris: Az auschwitzi tetováló
8. Jakupcsek Gabriella: Megúszhatatlan
9. Jakupcsek Gabriella: És te hogy vagy
10. Ljudmila Ulickaja: Szonyecska
11. Alice Munro: Juliet
12. John Marrs: A tökéletes pár
13. Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka/ Tűzrózsa
14. Domenico Starnone: Hurok
15. Kerstin Gier: Rubinvörös
16.Várkonyi Zsuzsa: Tanulom magam

1. Azóta szerelmes vagyok Barcelonába, és képzeletben annak utcáit járom
Az első helyezett tagadhatatlanul a spanyol Carlos Ruiz Zafón sikerkönyve A szél árnyéka. Bár döbbenetes adat, de állítólag a Don Quijote óta - azaz 400 éve (!) - nem rajongtak annyian spanyol író regényéért, mint most Zafón esetében. Ugyan én úgy éreztem kissé túlírt, és összefoglalóan azt mondanám rá, hogy amolyan "bölcsész ponyva", de óriási sikere érthető. Árad belőle az olvasás szeretete. (Zafón nem hiába jelentette ki, hogy nem áll szándékában eladni a megfilmesítés jogát, ugyanis szerinte azzal elárulná az írott szót, ami az alapja a regényeinek!!!!) A történet kiindulópontja szerint a könyvkereskedő elviszi a fiát minden könyvmoly álom helyére, az Elfeledett Könyvek Temetőjébe, hogy aztán onnan elindulhasson egy hatalmas kaland furcsa alakokkal, nyomozással, múltbéli családi titokkal.
Minden van benne, ami garantálja a sikert: könyvek, kalandok, krimi és szerelem. Ugyan az elején nehezen indult be, de aztán annyira beszippantott, hogy észre sem vettem, hogy milyen baromi hosszú. A karaktereket örökre a szívembe zártam, Barcelona újra felkerült az utazós kívánságlistámra, és olyan gördülékenyen és érzékletesen ír Zafón, hogy úgy érzem azóta is képzeletben azokat az utcákat járom, mint Daniel Sempere, az imádnivaló főhős. (Na meg Fermín! Fermínt imádtam!)

2. A szereplők, akikkel azóta álmodom
Kerstin Gier Rubinvörös című regénye azonnal felkeltette az érdeklődésem, amikor megláttam, hogy időutazásról és szerelemről szól. (A sorozat alcíme: Időtlen szerelem) Előbbinek rabja vagyok, jöhet bármi ami időutazós, egyszerűen odavagyok a témáért, mind filmben mind könyvekben. (Bár csomót olvastam, nyugodtan jöhetnek a tippek kommentben, hátha valamit kihagytam!) Utóbbira pedig a hangulatom miatt vágytam: valami kedves, szerelmes, léleksimogató regényt szerettem volna elolvasni. Ebből csak az első teljesült.
Bár nagyon szerettem a könyvet, mert fantasztikus a világ, amit megteremt, mindig is csodáltam azokat az írókat, akik képesek egy misztikus világot ilyen zseniális aprólékossággal felépíteni (lásd J.K.Rowling) viszont azt be kell látni, hogy az égvilágon semmi szerelem és romantika nincs benne. Na jó, nyomokban azért tartalmaz, de nagyon apró nyomokban. Mindenesetre a főszereplő Gwendolynt azonnal szívembe zártam, alig várom a folytatást (amiben már várhatóan tényleg (!) lesz szerelem is). Az első részen mindenesetre érződik, hogy ez még csak a bemelegítés, amit még nagyon izgalmas dolgok követ(het)nek.

3. A történet, ami tudom, hogy életem végéig elkísér
Alessandro Baricco kortárs olasz író Selyem című kisregénye nem túlzás azt mondani, hogy már életében klasszikussá vált. Amennyire rövid, annyira csodálatos. Egy nagyon erős mű a vágyakról, vágyódásról, boldogság kutatásáról, szenvedélyről. Majdnem olyan, mint egy ballada: tragédia dalban elbeszélve. A szerző maga a fülszövegben ezt írja róla: „Ez nem regény. Nem is elbeszélés. Ez egytörténet. Olyan férfiról, aki beutazza a világot, s a végén egy szeles tó partján ül egész nap."
A történet a 19. század közepén játszódik, egy selyemhernyó kereskedőről szól, aki unalmas és cseppet sem szenvedélyes életét éli felesége mellett. Kiküldetésein, Japánban talál rá a valódi szenvedélyre. A regény két egészen eltérő szerelemről mesél. A felesége iránt érzett már-már unalmas, és végletekig kiszámítható, ám biztonságot nyújtó szerelemről, valamint a veszélyes, de mérhetetlen szenvedélyes, titokzatosról. A szerző érzékletesen és tű pontosan mutatja be a különbséget, és a kontrasztot a szenvedély, valamint annak hiánya között. És teszi fel a végén a költői kérdést. Vajon melyik az igazi? (Gyönyörű a Helikon Zsebkönyv-sorozatában a Selyem, a zsebkönyvekről >>IDE<< kattintva olvashatsz még, itt megmutatom hogyan lehet saját könyvtárad!)

4. A nyár legizgalmasabb könyve, amit a legtöbb embernek ajánlottam
Letehetetlen, gyakorlatilag egy szuszra elolvasós! Baromi érdekes kérdést feszeget az angol szerző, John Marrs fikciója a The one - A tökéletes pár. A történet szerint egy elképzelt jövőben DNS-teszt alapján találja meg számunkra az IGAZIT egy alkalmazás. Csak mintát veszünk a szánkból, beküldjük a központba, és már össze is párosítjanak a DNS-párunkkal - azzal, aki genetikailag nekünk rendeltetett. Ehhez az izgalmas helyzethez még kapunk 5 egészen eltérő karaktert és történetet, az ő sorsunkon keresztül pedig mi is elgondolkodhatunk, hogy vajon mit tennénk, ha valóban létezne ez a teszt. És biztosan olyan jó lenne-e, mint amennyire első hallásra tűnik. Ha ennyi nem volt elég az ajánlóból, akkor >>ITT<< írtam róla hosszabban!

5. A nyaram legmegrázóbb olvasmánya
Elváltaknak, vagy válni készülőknek ajánlottam elsőkörben Domenico Starnone Hurok című regényét, ami nyáron jelent meg, de valójában mindannyiunknak szól. Egyszuszra olvasós, rendesen földbe döngölős. Egy délután alatt kivégeztem, és a végén csak annyit tudtam mondani, hogy "hűha.. ez súlyos!" Témája miatt nem túl lélekemelő olvasmány, de cserébe ad egy jó nagy maflást mindannyiunknak! Egytől-egyig találhatunk benne azonosulási pontot. Merem állítani, hogy aki azt mondja nem, az hazudik. Ma, amikor a házasságok több mint fele válással végződik, elég aktuális olvasmány. Hosszabban >>ITT<< olvashatod el a véleményem a Hurokról, ahol arról is írok miért gondolom "aha-élménynek" a címadást! (Amúgy a kedvenc borítóm a nyárról!)

6. Ami kiemelt helyre került a polcon, és folyton elő fogom venni
Könyv nőkről, akik igazi példaképek! Minden tinilány kezébe kötelező jelleggel nyomnám, de a felnőtteknek is baromi jó olvasmány, mert rendkívül motiváló. Az 50 elszánt magyar nő című kiadvány (Fodor Marcsi és Neset Adrienn jóvoltából) nemcsak borzasztóan igényes illusztrációival és rajzaival kápráztatott el, hanem elképesztően sok dolgot tanultam is belőle, és nem utolsósorban engem is inspirált. Mondjuk arra, hogy Lomb Katóról példát véve kicsit nagyobb hangsúlyt fektessek az idegennyelvekre. A kötet kötelező darab a polcra! Ha kell egy kis motiváció, úgy érzed nem vagy a helyeden, picit szórakoznál, tanulnál, felolvasnál a gyereknek valami hasznosat, vagy csak szimplán képeket nézegetnél. Nem vicc. A könyv ezt mindet tudja! Hosszabban a véleményem >>ITT<< olvashatod, ahol bele is lapozhatsz a kiadványba!

7. A nyaram legnagyobb meglepetése, egy sorozat, amiért odavagyok
A nyár meglepetése volt, amit 93 %-os molyos értékelése és majd 2000 (!) csillagozása miatt szúrtam ki. (Na meg azért mert Petrovszki Anett annyira lelkesen ajánlotta!) Nyelvezete és hangulata azonnal rabul ejtett, imádom, azokat a regényeket, amelyekben a szereplők és a helyszínek jóformán kilépnek a lapokról. Végig magam előtt láttam a milleniumi Budapestet, és ha tudnék időutazni (ohh bárcsak!) azonnal oda is mennék. A történet szerint a milleniumi ünnepségek lázában eltűnik a 16 éves Hangay Emma. 4 évvel később az azóta is gyászoló édesapának egy rejtélyes távirata érkezik, amelyet a halottnak hitt lány küldött. Emma ekkor 17 éves testvére, Mili azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon, és nem sejti, hogy óriási kalandokba toppan bele. A történetet párhuzamosan, Emma és Mili sorsán keresztül ismerjük meg, de hogy az utak keresztezik-e egymást azt nem árulom el.
Óriási meglepetés volt, annyira más nyelvezetileg és hangulatilag is, mint a többi regény. Csoda, hogy magyar szerző ilyet tud. Az az érzésem, ha nem magyar lenne, már rég világsiker lenne. Alig várom, hogy a folytatást is!
