Ő Magyarország valószínűleg legolvasottabb írója, az egyik legtöbbet fordított magyar szerző. Valódi kultusz övezi. Sokak bálványa, példaképe. A női sorsok mestere. A magyar irodalom egyik alapköve. De sorolhatnám róla a hangzatosabbnál hangzatosabb jelzőket napestig. Épp 100 éve, október 5-én született, 2007 novemberében hunyt el 90 évesen. Olvasás közben aludt el örökre Kerepesen. A Kossuth-díjas íróra, műfordítóra, költőre jóformán az egész internet megemlékezik ma. Összegyűjtöttem a számomra legfontosabbakat. Azt hiszem tényleg ő a legnépszerűbb magyar író, ugyanis nincs más, akinek több mint tíz műve 90%-osnál magasabbra értékelt a könyvek imdbjén, a moly.hu-n.
"A regény, amitől lélegezni is nehéz"
Szentesi Éva mondta ezt Az őz (1959) című regényéről, amely meghozta Szabó Magda számára a sikert. Ez - a mostmár két kötetes író - Szentesi Éva kedvence, amit az #eletemkonyve sorozatomban árult el. Akkor azt írta róla, hogy egy barátnője ajánlotta, és hogy a történettől még maga Szabó Magda is félt.
Nem csoda. A főszereplő, Encsi Eszter gondolatai lenyúlnak a zsigereimig és veszettül tépkedik azokat. Megfog, beszippant, és összetör, de úgy, mintha egy hatalmas mozsár lenne, én meg csak egy apró fűszerszem a nehéz vas alatt. Egy történet szerintem akkor jó, ha az ember időről-időre vissza akar térni hozzá, és még akkor is, mindig talál benne valami újat. Az őz ilyen. Nehezen lélegzem tőle, de nem akarom, hogy véget érjen, annak ellenére sem, hogy súlyos gondolatokat mond ki. (Szentesi)
Még a Google is rá emlékezik
Aki engem egyszer megkap, az megkap egészen, de azt el is veszem magamnak egészen én is, én nem vagyok se folytatás, se jóvátétel, nem tűrök se vetélytársat, sem emléket, sem álmot, egy árnyékot se tűrök el, jól vigyázzon, aki engem szeret, és akit én szeretek. (Megmaradt Szobotkának)
