
AZ ÉN 3 AJÁNLATOM:
Szilvási Lajos: Egyszer-volt szerelem

Nicolas Barreau: A nő mosolya

Ernest Hemingway: Vándorünnep

TÍZ KICSI KÖNYV AJÁNLÓI:
Meik Wiking - Hygge, A dán életérzés, amely boldoggá tesz
Na de ki ez a vicces nevű Meik Wiking, aki azt hiszi, hogy nála van a bölcsek köve, és majd jól megmondja, hogy mit jelent a hygge? Nos, a pasi a koppenhágai Boldogságkutató Intézet igazgatója (igen, a dánoknál ilyen is van, és ez mennyire jó már!), aki hivatásszerűen évek óta mással sem foglalkozik, csak azzal, hogy megértse, mi az, ami legnagyobb részben hozzájárul ahhoz, hogy a halálos ágyunkon elmondhassuk: boldog életünk volt. Természetesen a maga szubjektív véleménye is benne van ebben, illetve saját életéből is kiragad példákat, emellett sok infografikát is kapunk, valamint mindenféle kutatások és felmérések eredményein keresztül próbálja bemutatni, hogy melyek azok a tényezők, amelyek befolyásolják a jóllétünket és kiegyensúlyozottságunkat.
Részletesebben a Tíz kicsi könyv blogon!
Kondor Vilmos - Budapest Noir
A ’30-as évek második felének Budapestjén járunk. Nehéz idők járnak, így amikor egy halott zsidó lányra bukkannak az utcán, senki nem kerít neki nagy feneket. Senki, kivéve egy elszánt bűnügyi zsurnalisztát, Gordon Zsigmondot, akit nem hagy nyugodni az eset – és főleg az, hogy láthatóan mindenhol zsákutcába botlik, és próbálják elkendőzni az ügyet. Gordon azonban nem adja fel, és elszántsága elvezeti a budapesti alvilág legmélyebb bugyraiba, hogy aztán kiderüljön: a legfelső körök, a társadalom krémje, és a söpredék talán nem is annyira különböznek egymástól. Talán van egy pont, ahol a két világ összeér.
Kondor Vilmos kalauzolásában bejárhatjuk az egykori Budapest legkülönbözőbb részeit: az Andrássy úttól elkezdve, a leglepukkantabb telepeken át a csepeli pincékben tartott illegális ökölvívó mérkőzésekig. A regényt egyfajta búskomor hangulat lengi be, amely nem csak a témájának köszönhető. Engem sikerült Kondor Vilmosnak magával ragadnia – ott ültem én is az Abbázia kávéház ablak melletti asztalánál, egy olyan korban, amikor a pincérek még kinyitották a vendégnek az ajtót, és kérdés nélkül letették elé a legfrissebb lapokat, és az Arabs vagy Meinl féle feketét.
Részletesebben a Tíz kicsi könyv blogon!
Diane Setterfield - A tizenharmadik történet
Diane Setterfield regénye egy végtelenül kedves könyv, valódi mélységekkel, titkokkal, izgalmakkal, és mondanivalóval. Nem csupán egy felszínes történelmi-romantikus krimiféleség. Komolyan, ennél jóval, de jóval több.
A tizenharmadik történet egyszerre családregény, lélektani könyv, történelmi, romantikus, és picit még bűnügyi is. Ezeket az összetevőket pedig az írónő csodás érzékkel adagolja, semmiből sincs túl sok, mindenből a megfelelő arányokat tette hozzá, ennek eredményeképp pedig egy igazán zseniális regény született, amelybe öröm belemerülni, és az ember alig várja, hogy újra és újra elolvashasson néhány oldalt. Ha csak öt perce van két megálló között, akkor is. Olvastatja magát, és közben érzi az ember, ahogy feltöltődik. Na, ez elég jó kis könyvnek hangzik, ugye? A fiatal könyvmoly és életrajzíró Margaret Lea szemén keresztül ismerhetjük meg egyrészt saját történetét, másrészt a népszerű, ám annál titokzatosabb, idős írónő, Vida Winter történetét is, aki felkéri a lányt, hogy menjen el hozzá, és hallgassa meg őt. Őszintén.Vida Winter kitárulkozása pedig egészen beszippantja Margaret Lea-t és az olvasót is, egészen messzire vezeti az embert, hogy aztán apránként adagolva mindent megismerjünk, mindenre választ kapjunk. Ez pedig egyedülálló felismerésekhez vezet.
Részletesebben a Tíz kicsi könyv blogon!