Aki már előre unja a Valentin napot, annak jó hírem van! Február 14. nemcsak a szerelmesek ünnepe, hanem a Könyvajándékozás Nemzetközi Napja is! Az a cél, hogy a lehető legtöbb gyerek kezébe könyvet adjunk, hogy többen hozzáférhessenek a könyvekhez, és hogy még több kedvet kapjanak az olvasáshoz. A folytatásban leírom, mit kell tenned, ha csatlakoznál az akcióhoz, illetve azt is, hogy a Nincs időm olvasni kihívás tavaszi országos találkozója jótékonysági vetületet kap.
—
Ha részt akarsz venni a nemzetközi akcióban nincs más dolgod, mint 2018. február 14-én:
– könyvet ajándékozni egy barátnak/barát gyerekének vagy családtagnak,
– könyvet elhagyni egy váróban, ahol gyerekek olvashatják
vagy
– jó állapotban lévő használt könyvet ajándékozni könyvtárnak, kórháznak, intézetnek vagy olyan szervezetnek, amely hátrányos helyzetű gyerekeknek könyvet oszt!
Bízom benne, hogy a Nincs időm olvasni kihívás közösségének minél több tagja csatlakozik az akcióhoz. Mutassuk meg, hogy egyesével, kicsiben is tudunk tenni annak érdekében, hogy terjesszük a könyveket, hogy gyerekekek kezébe juttassunk olvasmányokat. Ha részt veszel az akcióban, és lehetőséged van rá, akkor készíts fotót az adományozásodról és tedd fel a Nincs időm olvasni kihívás facebook csoportjába! Használhatod a #bookgivingday vagy a #konyajandekozas hashtageket. 
Bemelegítés után csináljuk nagyban is!
Ennek apropóján szeretném bejelenteni, hogy az idei találkozón úgy döntöttem gyűjtünk is, hogy aztán rászoruló gyerekeknek adományozhassunk, a Nincs időm olvasni kihívás közösségének felajánlásait.
Abból a mondásból kiindulva, hogy "aki a könyveket szereti, rossz ember nem lehet", arra jutottam, hogy AKINEK LEHETŐSÉGE ENGEDI, hozzon magával EGY GYEREKKÖNYVET, amit a találkozón erre kijelölt helyen összegyűjtünk, és utána a Nincs időm olvasnki kihívás közössége nevében felajánjuk és eljuttatjuk rászorulóknak. Hogy pontosan kiknek, azt még engedjétek meg, hogy a későbbiekben pontosítsam, mert szeretnék utánajárni, hol van igazán szükség rájuk. Ne járjunk úgy, mint az egyszeri ember, aki könyvgyűjtésbe kezdett valamelyik budapesti kórháznak, mire az intézmény megköszönte, de hozzátette: inkább wc papírra lenne szükség...
