Régi döntéseken nosztalgiázós, megcsalós, elhagyós, elengedős. Nőkről, férfiakról, tettekről. Mindenkinek hasznos, tanulságos lehet ez a regény, annál az egyszerű oknál fogva, hogy mindenkit csaltak már meg, hagytak el, csaptak be, vagy épp fordítva. És biztos sokan tették már fel maguknak a kérdést, hogy "Jól döntöttem akkor?" Jól tettem, hogy megtettem, hogy elváltam, hogy elhagytam a családot, hogy hazudtam, hogy megcsaltam, vagy akár, hogy benne maradtam? Napjaink egyik legaktuálisabb párkapcsolati témájával foglalkozik a könyv, amibe egy öregedő, mélabús após és egy elhagyott, megcsalt meny beszélgetésének formájában pillanthatunk bele. Egy szuszra olvasós, leginkább néhány gyertya és egy jó üveg bor társaságában ajánlott elfogyasztani.
Elhagyni vagy nem elhagyni?
Alighogy befejeztem Anna Gavalda bestsellerét, az Együtt lehetnénket (amelyről le is írtam is le egy rövid posztban a véleményem) már túl is vagyok egy másik regényén. A Szerettem őt volt az elsőként publikált könyve, még a kétezres évek elején. A történetben a főszereplőt, Chloé-t két gyermekével együtt férje elhagyja, majd eltölt néhány napot apósával annak vidéki házában. A férfi vigasztalásként és persze tanulságként élete nagy szerelmének történetét meséli el.
Az após a múltjáról mesél, egy csodaszép ám keserédes történetet mond el, egy másik, talán jobb vagy akár szebb életet villant fel, és ebben saját elvesztegetett lehetőségeinkre, eljátszott esélyeinkre ismerhetünk. Gavalda nagyszerűségét már a múltkor is méltattam, és most sem okozott csalódást. Sőt! Valahogy úgy tud írni egy végeredményben keserédes szerelemről, hogy a végén nem akarsz Dunának menni, csupán gondolkodásra, számadásra sarkall.
Az egész regény tulajdonképpen egy párbeszéd após és fiának felesége között, akik előtte valójában sosem váltottak néhány szónál többet. Egy nagyon valóságos, reális beszélgetés fültanúi lehetünk, ami nagyon nagy hatással van az olvasóra. Hiteles, hihető, reális. Tökéletes regény téli kuckózáshoz, azoknak, akik nem félnek elmélkedni döntéseik súlyán. Ideális hozzá társítani némi jó bort és néhány gyertyát a hangulatfokozás érdekében.
Az indokolt rövidség
A regény rövidke. Ráadásul nagybetűs, szellősen nyomtatott - valóban egy szuszra olvasós. A Szerettem őt esetében ez a tény, a formai rövidség, már önmagán túlmutató mélységet takar. Értem ezt úgy, hogy éppen rövidsége miatt üt akkorát amekkorát, és hosszabban túlírt lenne.
Szöveghossz ide vagy oda, garantáltan még napokig mocorog majd benned.
