Az "AZ" kapcsán megint nagyon napirenden van Stephen King. Szerettem volna neki is áldozni egy posztot a blogon, de annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem olvastam még tőle semmit (ennek számos oka van, egyszer majd kifejtem ezt is), körbenéztem az ismerősök között, ki a legnagyobb Stephen King fan. Nem kellett sokáig keresgélnem. Így történt, hogy segítségül hívtam kis csoportunk egyik lelkes King-rajongóját, aki momentán írni is tud. Tamás saját bevallása szerint még csak gyerekcipőben jár a "nagy mester" munkásságában, de én történetesen tudom, hogy már rengeteg kötetét olvasta, így hiteles képet tud adni az amerikai íróról. Ő ajánlja most 3 kedvencét, azoknak, akik esetleg csak most kezdenének barátkozni korunk egyik legolvasottabb szerzőjével, de nem tudnak választani majd 60 (!) regénye közül, vagy azoknak, akik szintén rajonganak az íróért.
Borda Tamás vendégposztja.
Christine
A felnőtté válás küszöbén toporgó fiú életébe nem volt nehéz beleképzelni magamat. A pályaválasztás, a szülők elleni lázadás és természetesen a szerelmi kalandok szinte minden fiatal fiú életében komoly szerepeket játszanak, így hát melyik fiatal fiú ne tudna azonosulni Arnie-vel, a regény főszereplőjével? Arnie szívét azonban nem csak barátnője dobogtatja meg, hanem egy idejemúlt roncskocsi is, amit összespórolt pénzén vásárol meg. Az autó viszont rejtélyes módon napról napra megújul, és kisvártatva olyan állapotba kerül, mintha vadonatúj lenne. Arnie sem érti a dolgot, ráadásul mikor több időt tölt barátnőjével (nem a Christine-nek nevezett autóval, hanem a valódi, hús-vér barátnőjével ), akkor az autó olyan féltékenységi rohamot kap, hogy a megzavarodott fiú csillapítani sem képes a felbőszült járgányt. Sőt, Christine éjnek idején gondol egyet, és csak úgy kigördül a garázsból egy kis éjszakai kiruccanásra… Bár komikusnak tűnhet, hogy King a több tonnás fémszerkezetnek önálló személyiséget ad, aminek (akinek?) saját érzelmei vannak, higgyétek el, egy pillanatig sem vicces! Sosem hoztak lázba annyira a kocsik, de erre a mesére – ami nem is annyira mese – örökre emlékezni fogok!
Cujo
Egyike azoknak a King-regényeknek, ahol az író nem operál a természetfelettivel, pedig nála ez igazán ritka. És ennek ellenére kifogástalanul működik! Nincsenek se gonosz kísértetek, se komisz lények, ez akár veled is megtörténhet! Miután Donna férjét messzi földekre szólítja a munkája, az anyuka útnak indul kisfiával az autószerelő házához, hogy végre-valahára életet leheljen a rozoga gépjárműbe. Viszont úgy tűnik, hogy a vérmes bernáthegyi kutyán kívül – aki korábban már lemészárolta a környékbelieket – nincs otthon senki. Donna szinte érzi a halál szagát a levegőben, mégis ráveszi magát, hogy körülnézzek egy kicsit. Mikor a vérmes kutya kis híján a nyakát szegi az asszonynak, Donna azon nyomban visszarohan a kocsiba, de az ócska verda a világért sem akar elindulni. Az elkeseredett nő és kisfia több napon át senyved a kocsiban. Étlen-szomjan, a tikkasztó forróságban. A regény második fele szinte csak a kocsiban játszódik, mégis olyan szinten képes lekötni az olvasó figyelmét, hogy észre sem veszed, és vége a könyvnek. Ez benne a hihetetlen: elég egyetlen helyszín, két szereplő (plusz az eb, akit az író saját gondolatokkal ruház fel), és csak úgy falod a lapokat! Nem hiába, erre csakis King bácsi képes! Bevallom, kutyabarát vagyok, s imádom őket, na de azért az utolsó oldal után sok minden megfordul a fejemben az állati ösztönökkel kapcsolatban…
Tóparti kísértetek
Jelenleg ez a regény van soron, és bár épphogy elhagytam a könyv felét, már most tudom, hogy büszkén felállhat a dobogómra! A regény egy megözvegyült író életébe enged bepillantást, aki felesége elvesztése után írásképtelenné válik. Hogy ihletet szerezzen, visszautazik vidéki nyaralójába, amit még megboldogult feleségével újítottak fel. Viszont hamarosan kiderül a turpisság: a tóparti házban nem ő lakik egyedül… Itt tartok jelenleg, és jogosan forgathatjátok a szemeteket, hogy „jajj, már megint egy idejemúlt kísértetjárta sztori”, ez még 2017-ben is földhöz tud szögezni! Gondoljatok csak bele egy szellemmel való pajzán szexjelenetbe! Habár lassan bontakozik ki a történet, a folyamatos anekdotáknak köszönhetően – amik főként viccesek, de a drámaibb visszaemlékezésekből sincs hiány – végig fenn tudja tartani az érdeklődést. Ráadásul a flashbackek jóvoltából sokkal jobban meg tudjuk ismerni a főszereplő Mike-t. A regény egyébként egyes szám első személyben meséli el a történetet, amit sohasem kedveltem igazán, ennél a könyvnél mégis szemet tudok hunyni efelett: King zsenialitása seperc alatt elfeledtette velem ezt a nemtetszésemet. 
És neked melyik a kedvenced tőle?
