Nyáron egy minisorozatban igyekeztem a szülőknek segíteni, hogy gyerekeiknek megfelelő olvasmányt találjanak a szünidőre, most a sorozatot kicsit ráncfelvarrva úgy folytatom, hogy a célcsoporttal együtt tesztelem a piacra dobott, kicsiknek szánt könyveket. Elsőként itt a Napraforgó friss kiadványa, az Űrszörnyű és a különleges képességek - Ubukubu zűrkalandjai 1. része, ami az ígéret szerint egy készségfejlesztő könyv, különböző próbatételekkel és mesével a gyerekeknek. Célja, hogy fejlessze a lurkók vizuális képességeit, ráadásul, ami szerintem zseniális, hogy olyan betűtípussal nyomták ki a könyvet, ami a diszlexia- veszélyeztetett gyerekeknek segíti az olvasást. Az 5 éves Samuval teszteltünk!
A történet szerint a meglehetősen furcsa nevű Ubukubu egy szép napon különös kalandba keveredik, ugyanis a borzalmas Űrszörnyű, akinek a nevét galaxis-szerte rettegéssel ejtik ki, különleges képességekre vadászik a vadűrbandájával, ami persze számtalan bonyodalomhoz és néhány jó baráthoz vezet. A mese attól különleges, hogy a gyerekek segíthetnek Ubukubunak és barátainak felderíteni, mi történik a különleges képességekkel. A feladatokat nekik kell megoldaniuk, amelyekkel segítenek a kis csapatnak kiállni a próbákat. Így nemcsak egy mesét kapnak ezzel a kezükbe, hanem jó néhány, izgalmas, megoldandó feladatot, kvízt, amivel tesztelhetik ügyességüket, kreativitásukat, mindezt úgy, hogy várhatóan sikerélményük lesz a végén.
Samu rajzolt, keretezett, színezett, számolt, párosított. Megannyi feladatot megoldottunk együtt. Pontosabban én csak a társaságom adtam hozzá, a "leckéket" ő csinálta, én csupán csendes társként fotóztam, és figyeltem a reakcióit. A könyv érezhetően a gyerekek vizuális észlelését hivatott fejleszteni. Elsősorban az 5-7 éves korosztálynak szól. Célja segíteni az iskolakezdés esetleges nehézségeit, és még a betűtípus is speciális. Kifejezetten a diszlexia-veszélyeztetett gyerekek számára könnyíti meg az olvasást.
Samu egyébként már tökéletesen tud olvasni, de azért néha nővérét, Pannát is segítségül hívta, amikor ő már megunta a sok betűt.
A könyv utószavát a felnőtteknek, szülőknek, pedagógusoknak írta a szerző, aki elmondása szerint pszichopedagógus. Mivel saját fejlesztő iskolája van, így találkozott már örökmozgó és inkább csendesebb, amolyan sarokban ülős lurkókkal is. A könyvet is ennek szellemében állította össze. Olyan mesét írt, amely képes megragadni a képzeletüket, és ezek köré készítette a feladatokat, szorosan a történethez kapcsolódva. Például a kicsiknek kell a szétesett űrhajó darabjait megtalálni, párosítani az eszközöket ehhez, vagy akár kiszínezni a szereplő ruhájának azonos elemeit.
A szerző azt ígéri, hogy a próbák között a gyerekek vizuális figyelme, emlékezete, formaészlelése, memóriája, tértájékozódása, analizáló és megkülönböztető képessége is fejlődik. Egyszóval igazán széleskörű eredményeket ígér és gyakorlatokat nyújt. Ezek a készségek és fejlesztések persze hosszútávon derülnek ki, de azt kell mondjam a teszt eredménye kiváló lett.
Samu úgy tűnt élvezi a mesét (amit mondjuk, ha hosszabb volt a szöveg - ilyen is van benne - inkább nővérével olvastatott el) de minden feladatot meg tudott és akart oldani, tökéletesen egyedül értelemezte az előtte álló kihívásokat, és jól boldogult mindegyikkel.
A könyvet pedig végül meg is akarta tartani, szóval úgy tűnik tényleg tetszett neki.. :) 
