Olvasni menő! Hogy ezt bebizonyítsam, ismert emberek közreműködésével vágok bele egy olvasásnépszerűsítő kampányba itt a blogon! Olyan elismert arcokat kértem meg, hogy árulják el nekem, mi életük legmeghatározóbb olvasmányélménye, akikre méltán lehet felnézni, mert szakmájukban kiemelkedőt alkotnak, alkottak, és érdekes személyiségek! Hisz ki ne lenne kíváncsi esetleg példaképe kedvenc könyvére? Vagy hogy neki miért éppen az. Milyen élmény fűzi hozzá? Mit jelent neki? Mostantól hétről-hétre egy-egy példakép árulja el, mi élete könyve (#eletemkonyve). Ez a kampány jó lehet motivációnak, de akár arra is, hogy olvasmány ötleteket gyűjts! Ezen a héten Barabás Éva, műsorvezető árulja el, melyik a kedvenc könyve. 

Singer Magdolna: Mindhalálig  

„Mindhalálig rock and roll" - üvöltött ma reggel a rádióból, és én meglepődtem, hogy soha nem jutott eszembe eddig mennyi köze lehet ennek a rock dalnak kedvenc könyvem címéhez.

Amikor kitört a „nagy válság” az életemben, amikor úgy éreztem, hogy Adyval élve: „minden egész eltörött, minden láng csak részekben lobban” akkor kaptam ennek a regénynek a még nyomdaszagú első példányát a kezembe.  Nem is tudtam letenni, amíg a végére nem értem. Arról szólt, ami velem, velünk történt és akkoriban a környezetemben szinte minden párral.

Mi történik azokkal akik elvileg szerelemmel egymásra találtak, családot alapítottak, évekig boldogan éltek, tán még gyerekeik is születtek, aztán egyszer csak felállnak ágytól, asztaltól és soha többet semmiben sem értenek egyet?  Hol és miért veszik el az egymás iránt érzett szerelem, szeretet, figyelem, együttérzés, elfogadás? Miért nem tudunk egymásnak szárnyakat adni, amikor valamelyikünk éppen repülne, és miért nem tudjuk egymást elkapni ha, netalántán valamelyikünk zuhanna?   

Singer Magdolna Mindhalálig című regényében a sikeres építészmérnök István és gyönyörű, okos felesége Roni kapcsolatába akkor csöppenünk bele, amikor már egyikük sem érti, de leginkább a férfi, hogy mi történik velük. Mintha nem is ismernék már egymást. Kamasz fiúk Misi és vizslájuk, Wiskhy mindeközben élnék az életüket, de hát minden idegszálukkal érzik, és nem értik mi történik a szülőkkel.

Főhősünk, a gerendaházakkal sikeres vállalkozást felépítő, és éveken át reggeltől estig dolgozó István egy nap ugyanis ráébred, hogy valami nagyon hiányzik az életéből. Hiába gondoskodó feleség, jófej gyerek, szép otthon, valahogy mintha minden értelmét vesztette volna, kiüresedett volna. Feleségével egy ideje, - amióta egy multicégnél már vezető beosztásba küzdötte fel magát - alig értik egymást. Úgy érzi, mintha az ő csodálatos neje más emberré változott volna. Ráadásul egyedül ő nem fogadja el, és nem  is bocsájtja meg a közös életükben történt változást, hogy István el kezdett önkénteskedni egy hospice intézménynél.

Férje mindeközben a haldoklók és családtagjaik viszonyát látva, történeteiket hallgatva egyre többet tud meg saját kapcsolatáról, egyre szorosabb lesz a kapcsolata az élettel és az élőkkel. Például a fiával. Nem érti hogyan és miért lett a felesége ennyire elégedetlen vele és az életükkel, hogyan változott gondoskodó, őt mindig vacsorával és figyelemmel váró tündéri párjából mára csak a munkájának élő, karrierista, este későn hazajáró, a gyerekét is hanyagoló géppé?

Most, hogy Ági kérésére újra elővettem ezt, a csak három éve megjelent regényt, már megint a századik oldalán járok. És közben hadd ajánljam még azoknak akiket mélyebben érdekel, Singer Magdi: Partitúra - Utolsó beszélgetés POLCZ ALAINE-nel című könyvét. A magyarországi Hospice Mozgalom, a haldoklók emberséges, szeretetteli és szakszerű ellátása a népszerű pszichológus, tanatológus, írónő Polcz Alaine és munkatársai kezdeményezésére születhetett meg. Polcz Alaine tíz éve, szeptember 20-án halt meg.