Elméletem szerint, ha 10 éves koráig egy gyerek megtanul olvasni, tehát képes elmélyedni egy szövegben, akkor jó eséllyel lesz egész életében olvasó. 10 éves kor után ezt a készséget már nehéz elsajátítani. Aztán sajnos az oktatásban történik valami, ami ezt végképp hátráltatja.. de szerencsére rengeteg gyerekek és ifjúsági könyv kiadásával foglalkozó szervezet van, ma már számos könyvet fordítanak magyarra ennek a korcsoportnak, ezekkel pedig át lehet segíteni a kisebbeket ezen az időszakon, és megtartani olvasónak. Ez a téma már régóta foglalkoztat, és ennek apropóján döntöttem úgy, hogy indítok egy minisorozatot, amelyben kamaszoknak szóló könyveket olvasok el, hogy tippeket adjak (akár szülőknek, akár ennek a korosztálynak, vagy annak, aki erre nyitott), hogy mit olvassanak nyáron a tizenévesek. Egyfajta kis kutatómunka is ez, mert magam is kíváncsi vagyok, mit olvas(hat) ez a korosztály. Elsőként górcső alatt: David Walliams: A nagy szökés
Mese az unoka és a nagyszülő közti különleges kapcsolatról
Olvasás közben őszintén szólva sokszor összeszorult a szívem, látva azt a mély, tiszta és őszinte szeretetet, amit a tizenkét éves Jack táplál nagypapája iránt. Nekem már nincsenek nagyszüleim (hosszú évek óta) és csak álmodom róluk, és a velük való különleges kapcsolatról. A regény izgalmas, sziporkázóan vicces, szellemes, tele abszurd fordulattal, remek karakterekkel, izgalmas kalanddal, és ami az én kedvencem, hogy mindemögött tulajdonképpen egy súlyos társadalmi problémáról, az időskori demenciáról szól. A regény jól tálalja azokat a nehéz témákat, amelyekkel sokszor - sajnos - egy gyereknek is szembe kell néznie. Így a szeretett nagyszülő betegsége, vagy elvesztése. Stílusa miatt akár egy felnőttnek is érdekes, élvezetes olvasmány lehet, még ha első ránézésre nem is venné le a polcról.
A regény főszereplői Jack és az ő imádott nagypapája, Bunting repülőalezredes, aki vadászpilótaként harcolt a II. világháborúban, és most, majd 40 évvel később is csak arra vágyik, hogy imádott gépével a magasba emelkedhessen. A probléma csak az, hogy a nagypapa azt hiszi, még tart a nagy háború. Olyannyira, hogy már a környezetében élőket sem ismeri fel. Menyét bejárónőnek hiszi, Jack-et pedig őrnagynak. Körülötte ezt mindenki rosszul viseli, kivéve unokáját, aki unhatatlanul hallgatja a történeteket, és lesz ő is a repülőgépek megszállottja.
Nagyapa viszont hamar beszámíthatatlanná válik, így családja úgy dönt - Jack minden erőfeszítése ellenére - hogy a (volt) repülőalezredesnek a helyi öregek otthonában a helye, ahol majd vigyáznak rá. Egyedül a 12 éves kisfiú tudja, hogy valami nem stimmel az otthonnal, amit Alkonyi Hajléknak hívnak, és ahol minden olyan, mint egy börtönben. Így Jack egyetlen célja, hogy kiszabadítsa imádott nagypapáját a szörnyeteg ápolók fogságából. És ezzel el is kezdődik életük legnagyobb kalandja...
Sok rajz, nagy betűk, játék a tipográfiával
Az is borzasztóan tetszik ebben a könyvben, hogy a szerző/kiadó mindent elkövetett, annak érdekében, hogy egy gyerek örömmel vehesse kézbe, és olvashassa. Telis-tele van illusztrációkkal, és remekül játszanak a betűméretekkel, tipográfiával, ami nagyban könnyíti az olvasást. A könyv vastagsága emiatt ne ijesszen meg senkit, gyorsan elolvasható. Megint csak a könyv javára írható, hogy a kötet végére szójegyzéket mellékeltek, amely a történelmi vonatkozások megértéséhez kiváló a gyerekeknek. Ha már itt tartunk, az sem utolsó szempont, hogy a nagypapa történeteinek köszönhetően az olvasók kapnak egy izgalmas szelelet a második világháborúból. Bunting alezredest ráadásul, mint a regény végére érve kiderül, a szerző saját nagypapájáról másolta, amit a végén korabeli fotókkal is illusztrál.
Hercegnőktől és tündérektől mentes a történet, emiatt valószínűleg a fiúk szeretik majd jobban ezt a regényt.
Roald Dahl méltó utódja?
David Walliamsnek ez már a hetedik, gyerekeknek szóló, magyarra fordított regénye. Mindig gyerekkönyvnek álcázva egy fontos társadalmi témához nyúl. (Például a Milliárdos fiú című könyve egy olyan gyerek története, aki a legvagyonosabb tizenkét éves az egész világon, de boldogtalan, mert nincsenek barátai. A Démon doki pedig egy olyan fiúról szól, akinek nagy a szíve, de még ennél is hatalmasabb a fogorvostól való félelme.) Walliams egyébként angol komikus, színész, televíziós műsorvezető (az angol Britans' Got Talent zsűritagja!), aki az utóbbi években gyerekkönyveket ír. Méghozzá elég jól, mert Anglia legfelkapottabb szerzője, mi több, napjaink legjobb kortárs gyerekkönyvíróaként tartják számon, és egyenesen Roald Dahl utódjaként emlegetik (Guardian). Regényeinek sajátos humora és hangulata miatt valóban hajaz Dahlra, de ez nem is csoda, mert ő maga is példaképének tartja a világhírű írót. Egyébként a brit iskolások körében John Green és David Walliams regényei a legnépszerűbbek egy ottani felmérés eredménye szerint - ez azt hiszem egy jó ajánlólevél.
