Egyél velem könyvet! Ez a mottója, vagy felhívó mondata a KönyvParfé című blognak, amely tulajdonképpen egy gasztro és egy könyves blog igazán egyedi fúziója. Véletlenül akadtam rá a moly.hu-n, és kíváncsi lettem, vajon ki van mögötte. Felkerestem hát a szerzőt, és sokat beszélgettünk. Úgy döntöttem megírom, mert nektek is ismernetek kell.
Amikor létrejön egy új műfaj: a "könyves gasztro"
"Hét évig dolgoztam egy multi cégnél, ami elég stresszes volt, a beosztásom kaotikus, a szabadidőm nulla. Végül oda jutottam, hogy váltottam és egy könyvtárba kerültem, ahol már kevésbé volt feszített a munkatempó, több szabadidőm lett és a kreatívkodásra is bőven jutott idő" - így indul Lázár Ivett és a KönyvParfé blog története, és ez is benne mindjárt a kedvencem. Multiról könyvtárra váltani anyagilag is jókora különbséget jelenthet, így becsülendő, bátor példa. Mint mondja, több szabadideje lett, és mivel mind a könyveket, mind a sütés-főzést imádja, ezért úgy döntött létrehoz egy fúziót. Vegyíti a kettőt.
Akinek már a hócipője tele van a gasztro blogokkal és műsorokkal (én vagyok!) annak jó hír, hogy ez annál jóval több, a receptek egyszerűek, ezeket tényleg bárki elkészítheti otthon, a könyvajánlók pedig a receptekkel kiegészülve tulajdonképpen egy asszociációs játékot teremtenek, amibe otthon is bárki belevághat. (Gyerekeknek ez szerintem egy baromi jó kreativitást fejlesztő feladat!) Lehet akár egy jó könyvborító, amely sütés-főzésre inspirál, de lehet a főszereplőnek egy kedvenc étele, amelyet folyamatosan emleget a könyvben, vagy mondjuk csak egy hangulat, amelynek hatására jön az ihlet - ez akár egy személyes emlékből is táplálkozhat - nagyjából ez a receptje a Könyvparfénak. "Vagy a történetben találok valamit, ami főzésre késztet, vagy a borító köré építek fel egy tányért. De olyan is előfordult már, hogy egy könyv régi emlékeket, illatokat idézett fel. Ilyen esetben szívesen nyúlok a családi receptekhez" - mondja Ivett. Így volt ez egy ismert főzelékkel is.
Betonfőzelék - avagy rémes gyerekkori emlékek
Vig Balázs Todó kitálal az oviban című művét például a "betonfőzelékkel" és saját élményeivel párosította. A betonfőzelék ugyanis nem más, mint a sárgaborsó főzelék, amivel szerintem ovisokat lehet ijesztgetni. Ivett a blogon viszont megmutatja, hogyan lesz "nem beton".
Az olvasmányok túlnyomó többségében mesekönyvek és ifjúsági regények, de azért szeret néha kitekinteni más irányokba is. Van fent krimi, thriller és sci-fi, igaz csak elvétve. "Egyszer fogadást kötöttem egy barátommal, aki azt mondta: Füveskönyvet nem lehet megenni! Vesztett. Bob Marley és Frida Kahlo szintén tányérra került" - teszi hozzá. A minden idők legismertebb reggae zenészéről szóló könyvhöz például igazán stílusos Bob Marley cake pops-okat álmodott meg.
A blogot két éve kezdte, is igen aktívan csinálja, mert már több mint 140 bejegyzés, azaz "könyves recept" készült és került fel az oldalra. Ezeken felül van néhány olyan étel, amely nincs fent a blogon. Például WMN-es megkeresésre megette Fiala Borcsa, D. Tóth Kriszta és Gyurkó Szilvi kedvenc könyvét is. Persze felteszem az utált, de szinte kötelező kérdést is, hogy mi a bloggal a célja. "Nekem ez egy terápia és kikapcsol. Nincs különösebb célom vele, egyszerűen csak vagyok a konyhában és örülök, ha valaki kipróbálja valamelyik receptemet, vagy épp levelet ír, hogy az egyik könyv olvasása után ezt és ezt készítette el" - mondja.
Persze szépérzékre, jó szemre is szükség van ehhez. Van amikor a borító ihleti meg, mint mondjuk itt, ahol a Nagy szökés című friss David Williams regényhez az egész tányért berendezte a történet tematikájában. A sztorit egyébként imádom (fent van a nyári olvasmánylistámon): adott egy nagypapa, aki demens, és azt hiszi még mindig a második világháborúban van, ahol egyébként vadászpilóta volt. Úgy él, mintha véget sem ért volna a nagy háború. Idősek otthonába kerül, és mindenki rosszul viseli az "őrületét" kivéve Jack unokáját, aki imádja, és ki akarja szabadítani a borzalmas öregek otthonából, ahol szörnyű dolgok történnek az öregúrral. Röviden ennyit a könyvről. Ehhez repülő formájú polentát (puliszkát) készített fokhagymás-sajtkrémes tejfölfelhőkkel!
De ez az egyik kedvencem. Egyébként is csodálatosak a Helikon zsebkönyvek borítói, de ezt a KönyvParfénak még sikerült fokoznia:
Imádom, amikor a beszélgetés közben kiderül, Ivett ezt tényleg nagyon komolyan veszi, és szerinte bármit is, de így érdemes csinálni. Amikor egy bejegyzéséhez, és az ahhoz kapcsolódó képhez Buddha-szobor kell, akkor hetekig jár Buddha-szobor után, és nem nyugszik, amíg rá nem lel. Ha Lúna kekszeket gyárt, amin gólyák vannak, amiknek ugyebár narancssárga a csőre, akkor narancssárga marcipánt kutat. Hetekbe tellett ez is neki! Szabó T. Anna Senki madara című művéhez pedig csörögedarut álmodott meg. Egész konkrétan így történt: "Amikor elolvastam a könyvet, este nem hagyott nyugodni. Éjszaka forgolódtam az ágyban és reggelre tudtam, hogy nekem csöröge darut kell csinálni. És pont" - meséli Ivett. Aki nem érti miért, annak el kell olvasnia ezt a remekművet. (Nálam kívánságlistás!)
Lenyűgöz a kreativitása, és imádom a könyvajánlóit is! Még több könyvekkel kapcsolatos receptet és jó könyvajánlót a blogon találtok! Én egyszer és mindenkorra KönyvParfé függő lettem!
