Ma amikor a kapcsolatok és a párválasztás inkább hasonlít egy Éhezők viadala féle sci-fihez, igazán szívmelengető belemerülni egy olyan szerelmi történetbe, amely pusztán a szavak útján teremtődik meg. A szerelem utópiája ez, betűkből felépítve. Levélregény, pontosabban egy email regény, ami két fantasztikusan szellemes ember véletlen megismerkedésének, majd egymásba szeretésének története. Egy olyan szerelmi történet, amit szerintem mindenkinek ismernie kell. A folytatásban el is mondom miért. Vélemény.
—
Szerethető, szívmelengető
Ahhoz képest, hogy egy fikció, és ma már valószínűleg kivitelezhetetlen lenne így a megismerkedés, mégis egészen reális. A történet szerint Emmi Rothner e-mailben szeretné lemondani a Like magazin előfizetését, de félreüt egy betűt, és levele véletlenül Leo Leikénél köt ki. Így veszi kezdetét a különleges levélváltás, melynek során a teljes ismeretlenség és kedves bensőségesség közti vékony jégen egyensúlyozva szép lassan megismerik egymást és óhatatlanul egymásba szeretnek.
Szerencsénkre Emmi és Leo is annyira szellemes, hogy valódi felüdülés olvasni a levelezésüket. Volt, hogy hosszú oldalakon keresztül (sőt még azután is, hogy a könyvet letettem) nem tudtam levakarni a vigyort az arcomról.
Egymásba szerethet két ember a szavak útján?
Sokunkhoz állhat nagyon közel a történet, hiszen hála a közösségi médiumoknak, és a mindenki zsebében lapuló okostelefonoknak, szerintem ma már aligha van olyan, aki még nem ismerkedett volna meg valakivel úgy, hogy az egy masszív cseteléssel kezdődött. Sőt, csak a saját környezetemben számos kapcsolat indult így. Ez az izgalmas része - mondják sokan. Persze fennáll a veszélye, hogy rávetítjük a másikra a tökéletesség illúzióját, hogy aztán jó nagyot csalódjunk. Na de az biztos, hogy a jelenség létezik, és vannak akik szeretik, és professzionális szinten művelik. Ennek a lexikonját kapjuk a regényben, olyan magas szinten művelik.
Megnézhetjük, hogy két ember hogyan tud beleszeretni egymásba pusztán a szavak útján. Nem tudják hogy néz ki a másik, milyen a hangja, de még arról sincs fogalmuk a beszélgetőpartnerük hány éves. Több mint 7 hónapon keresztül csak leveleznek, és szép lassan egymásba szeretnek. A vége azért tartogat meglepetéseket, de nem spoilereznék.
A betűk szerelmeseinek ajánlom erősen, ugyanis a könyv nem túlzás állítani, hogy egy nyelvi csemege. Ugyanitt hatalmas virtuális pacsi a fordítónak (Kajtár Mariann) mert a szöveg zseniális, és ehhez egy kiváló fordítás elengedhetetlen.
A könyvesbolti spoiler esete
(A FOLYTATÁS EGY MINIMÁLIS SPOILERT TARTALMAZ - ENNEK TUDATÁBAN OLVASS TOVÁBB!)
Végül hadd meséljek egy jelenetről, amely a minap az egyik Libriben történt. Így indult ezzel a könyvvel a kapcsolatom.
- Ohhh ez az egyik kedvencem! - mondta a pénztárnál dolgozó idősebb hölgy látva a zsákmányomat.
- De jó, akkor biztosan nem lövök mellé, sokan ajánlották! - válaszolom én.
- Igen, de érdemes azonnal beszerezni a folytatást, mert idegesíteni fogja a lezárás - teszi hozzá kéretlenül.
- Ööööö (...). Hát köszönöm - zárom le a beszélgetést.
Esetleg még azt mondhatta volna, mi a regény vége, nem? Bár ez így esett, azzal szerintem mind egyetértünk, hogy nem jó azzal a tudattal olvasni valamit, hogy tudod a vége lezáratlan. Hadd jöjjek rá én magam erre, és hadd idegeskedjem én magam a végén. Már ha idegeskedem.
Ugyanis engem nem zaklatott fel a lezárás, meg tudok elégedni ezzel.
A való életben sem minden kerek, és bizony sok dolog befejezetlen marad..
Zárásként ajánló: íme egy kis színházi ízelítő, Fullajtár Andrea és Őze Áron állították színpadra a regényt.
