A belső a fontos, nem a külső. Olyan sokszor halljuk ezt. Vajon a könyvekre is igaz? Na de milyen a jó könyvborító? Szerintem: meglátni és megszeretni. Épp, mint a szerelem első látásra történetekben. Az első élményed a nagy találkozás után olyan kell legyen, amit sose felejtesz el. Lehet játszani a képekkel, grafikákkal, tipográfiákkal, betűkkel, színekkel. Mindennek összhangja pedig olyan kell legyen, ami felkelti a figyelmet, ami rávesz a boltban engem, hogy ne csak megnézzem, belelapozzak, megérintsem, hanem meg is vegyem a könyvet.
—
A kihívás teljesítéséhez JÚNIUS hónapban nem kell mást tenned, mint bemenni egy közeli könyvesboltba, vagy akár a könyvtárba, és mindössze az ízlésedre/szemedre/hangulatodra hagyatkozni. Az alapján választani, hogy melyik könyv tetszik külsőre legjobban! Persze adok most is ötleteket, de azt tanácsolom: hagyatkozzatok a szívetekre, szemetekre!
Ugyan én sokkal inkább ajánlás alapján, semmint random vásárolok, de velem is megesett már, hogy kimondottan borító alapján vettem meg egy kötetet. Például Kemény Zsófi Rabok tovább című regénye így esett. A regény egy szerelem és egy spontán szerveződő forradalom története. Nagyon mai. A szerző Budapestet csatatérré változtatja, ami bátorságra vall, főleg, hogy az író még csak 24 éves! Hosszabban >>ITT<< írtam róla! 
Ha már szép borítóknál tartunk, akkor nem mehetek el szó nélkül a tavalyi év egyik legszebb kiadása mellett, amit Szentesi Éva Kardos Margit disszidál című kötete kapott. Férfiak, szeretők, sérelmek, hazugságok - ezek Szentesi novelláinak mozgatórúgói. Ez a kötet mindenannyiunkról szól. A történetek szellemesek, szabadszájúak, nem mesterkéltek - olyan szentesiévásak. A könyvről hosszabban >>ITT<< mondtam el a véleményem.
Ha női szerzők, akkor eszembe jut a tavalyi nyaram nagy szerelme, Jessie Burton és az ő Múzsa című regénye, a maga finom és gyönyörű borítójával. A történet egy rejtélyes festményről szól. Az író a hatvanas évek Angliájába és a huszas évek polgárháborús Spanyolországába kalauzol minket, hogy aztán az események egy ponton találkozzanak. Eközben női sorsokról, múzsákról, szerelmekről, titkokról mesél. Tökéletes nyári olvasmány, hosszabban >>ITT<< fejtegettem miért. 
Aztán még mindig keménykötésnél és plusz fedőlapnál maradva: ott van az idei év leglegleg olvasmányélménye számomra. Laura Barnett Variációk egy párra című családregénye. Nem mondom, hogy ez a legszebb fedőlap, amit életemben láttam, de végeredményben illik hozzá és el is érte a célját, hiszen felkeltette a figyelmem. A címével és a borítóval. Ez a könyv ugyanis spontán vásárlás volt, ám szerelem lett első látásra. Laura Barnett története a "mi lett volna, ha.." tökéletes regénye. Meggyőződésem, hogy egy hatalmas írói bravúr, amit az ismeretlen és fiatal szerző véghez vitt. A több síkon játszódó, hosszú évtizedeket felölelő regény Eva és Jim szerelmét, majd házasságát mutatja meg három verzióban, egészen öreg korukig. Tulajdonképpen arról szól, hogy a döntéseinknek milyen súlya, jelentősége és következménye van! Továbi ömlengés a könyvről >>ITT<<!
Aztán ugyanígy kihagyhatatlan Schäffer Erzsébet legújabb, vallomásos könyve a Hol vagy?, amiben a szerző olyan mély és megrázó magánéleti történetről rántja le a leplet, hogy tátva marad a szánk az őszinteségtől. Fejezetenként, lassan, meg-megszakítva voltam csak képes elolvasni, mert megtépázta a szívemet, lelkemet. Minden sora fájdalmas, könnyek nélkül nehéz végigolvasni, de közben gyönyörű. Ráadásul az élményt épp az mélyíti, és hitelesíti, hogy eredeti, családi fotókat kapunk a házaspárról - a fiatal Erzsiről és Tiborról. A könyv borítóján is ők vannak. Tibor ül a földön, bohócnak maszkírozva, Erzsébet pedig a bal szélen mosolyog napszemüvegben. Gyönyörű! Erről a csodáról is írtam részletesebben: >>ITT<<! 
Ha már sírás, akkor rögtön beugrik Jiss Santopolo A fény, amit elvesztettünk című regénye, ami itthon idén jelent meg egy nagyon szép borítóval. Egyetemen kezdődött, legendás nagy szerelem, ami aztán egy rossz döntés miatt véget ér, de az a "soha el nem múló" kapocs marad a férfi és a nő között. Messze kerülnek egymástól, évek telnek el, mindketten megállapodnak, de soha nem felejtik el a másikat. Sőt! Tulajdonképpen a napnál is világosabb, hogy mindkettőjük számára a másik az igazi, de elszalasztották. Helyre lehet hozni? Lehet újabb esélyük? Vagy az ember csak továbblép és nem teszi fel a "mi lett volna, ha" kérdést? Válaszokat a könyvben, spoiler mentes véleményt pedig >>ITT<< találsz!
Aztán ott vannak azok a könyvek, amelyek nem túl jók, cserébe viszont a borítójukkal megvesznek kilóra. Könnyen így járhatunk Nicolas Barreau gyakorlatilag bármelyik könyvével. Mindnek kivétel nélkül gyönyörű a borítója, ám történetei meglehetősen laposak, egyszerűek és nincs bennük lélek. Első és eddig egyetlen könyvem tőle A nő mosolya volt, amit magam csak "a tévedések kiszámítható vígjátékaként" jellemeztem. Könnyed kis könyv, nekem talán túlságosan is, de mini-boldogságinjekciónak megfelelő. Viszont sajnos nagyon is kiszámítható. Mindenesetre egy jókora átverés krónikája a könyv, amit természetesen mi más, mint a szerelem motivál, és végeredményben a kedves olvasó is egy jókora csalás mit sem sejtő áldozata, hiszen a regényt egyáltalán nem az írta, aki szerzőnek mondja magát. De akkor ki az a Nicolas Barreau? TÖbbek között ez is kiderül >>ITT<<!
Azt viszont be kell lássam, hogy a végtelenségig tudnám sorolni a jobbnál jobb borítós könyveket, és hozhatnám hozzá az ajánlásokat, de inkább rátok bízom a döntést. Na jó, zárásként még bedobok három kedvencet, de már vélemény nélkül, pusztán borítóval. Azt hiszem, ez a legkönnyebb, legkreatívabb havi téma, hallgassatok a szívetekre, szemetekre.
