Köszönhetően a moly.hu-nak, idén is pontosan tudtam vezetni, hogy mikor, mely könyveket olvastam, és a rendszer szorgosan össze is adogatta az oldalakat. Szám szerint 27 kötetet olvastam el, ami több mint hétezer oldalnak felel meg. Hozzáteszem, a 2017-es évben, köszönhetően a Nincs időm olvasni kihívásnak, majdnem kétszer annyit olvastam mint tavaly. Így volt miből válogatnom, amikor összeszedtem a top 5-öm. Akad a listában magyar-, illetve világirodalom, van benne romantikus, és krimi-szerű, lélektani regény is. Jó szemezgetést! .Én ezeket tuti elolvasnám a helyetekben 2018-ban!
Márai Sándor: Az igazi
Az év legnagyobb olvasmányélményével kezdem az ajánlást, Az igazi ugyanis egy olyan remekmű, amit megfogadtam, hogy lépten-nyomon reklámozok. Mert minek nekünk Coelho, ha itt van Márai? Akinek majd minden mondata idézhető. Aki szereti fejtegetni, hogy létezik-e olyan, hogy "igazi", aki imád ezen filozofálni, annak kötelező ez a regény! Szerelemről, szenvedélyről, lemondásokról, megalkuvásról, az élet értelméről szól, arról, mit vagy képes megtenni az igaziért.. már ha egyáltalán hiszed, hogy van olyan. Ha pedig hiszel benne, felmerül a kérdés: egy igazi van? Vagy netán több? Különböző válaszokat, több felfogást mutat be Márai, és képes a legbonyolultabb, legmegmagyarázhatatlanabb és legmegfoghatatlanabb érzelmeket úgy elmesélni, mintha mi sem lenne egyszerűbb.
Hosszabban ITT írtam róla.
Truman Capote: Hidegvérrel
Jól indult a 2017-es évem, mert már az elején, februárban egy új kedvencet avattam: Capote Hidegvérrel című munkája felkerült a polcomon a top rovatba. Az egyetem óta halogattam a könyvet, ugyanis akkor egy tanárom ajánlotta, mint "zseniálisan megírt regényt." Azóta tudom, hogy ez Tom Hanks kedvence, ja és már az enyém is. Néhány sort korábban itt írtam róla, de tavasszal egy rádiós interjúban is méltattam. Azt hiszem Capote kifújta az író szakma orrát ezzel a regénnyel. Csak egy dologra hívnám fel a figyelmet a mai Jo Nesbo és társai-féle krimi-lázban: tulajdonképpen már az első oldalon megtudod ki a gyilkos, mégsem tudod letenni a könyvet majd 400 oldalon keresztül..
Capote egy 1959-ben Kansas államban történt gyilkosságot dolgoz fel, amit saját maga tényregénynek, nonfiction novel-nek nevezett. Az író a New Yorker magazintól kapott megbízást a bűnügyi riportok készítésére. Gyerekkori barátjával le is utazott a helyszínre, és mintegy 8000 oldalnyi jegyzetet készített. Sokáig kutatott, majd megismerte és beszélgetett a szereplőkkel (a gyilkosokkal is!) és végül regényt írt belőle. Persze azóta is vita kíséri, hogy mennyi a fikció és mennyi a valóság a könyvben. Mindenesetre hátborzongató, hogy még ha nyomokban is, de igaz történetet dolgoz fel.
Izgalmas, letehetetlen, magávalragadó.
Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?
Hatalmas és meglepetésszerű élményt jelentett idén egy vékonyka könyv. Olivier Bourdeaut [ejtsd: Burdó] első regénye egy meseszerűen kedves, elvarázsoló történet, amiben apa és anya fittyet hány a külvilágra, „szkanderezik a valósággal”. A világ, amit felépítenek, megteremtenek maga a csoda. Az egész életük egy játék, mégha cserébe tele is van sok, kedves hazugsággal. Kicsit A nagy Gatsby világát idézte nekem, de a Tajtékos napok is eszembe jutott meseszerűségéről. Az elsőkönyves író hatalmas európai sikere egy szomorú és elszánt szerelmeslevél az álmokhoz.
Varázslatos, érdemes elolvasni!
Boris Vian: Tajtékos napok
Jazz stílusra komponált, sokszínű, fahéj-illatú szerelmi történet, ami bár álomszerű, pont olyan, mint az élet. Ha beránt, nem enged, de érdemes lenne a fülszövegben előre felhívni a figyelmet a gyanútlan olvasónak: veszélyes, mert ha beleszeretsz a világába, onnantól a mindennapok szürkévé válhatnak. Könnyed, szürreális, meseszerű, - nehéz szavakat találni a regényre. Ja de egyet könnyű: zseniális. Áprilisban ismerkedtem meg Boris Viannal és a Tajtékos napokkal, mert egy szép szerelmes történetre vágytam, ami méltán a világirodalom része. Megkaptam. Még több ilyet! 
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
Jó példa ez a regény arra, hogy minden könyvnek megvan a maga ideje. Így fordulhat elő, hogy valakinek nem tetszik az, ami téged életed adott pontján nagyon betalál vagy épp fordítva. Anna Gavaldával való megismerkedésem épp ilyen. Tavasszal belekezdtem vaskos regényébe, de hamar le is tettem. Nem értettem, miért szeretik olyan sokan. Eltelt fél év, és novemberben éreztem, hogy szinte szólítgat a polcról. Magával ragadott. Azóta rajongó lettem. Együltömben olvastam el az Együtt lehetnénk című regényét, majd folytattam is a Szerettem őt cíművel. Előbbiről ITT írtam, utóbbiról pedig ITT. Mindkettő zseniális! Szívből ajánlom. Valami olyat tud ugyanis az írónő, amit kevesen. Hiszen a történetben nem történik semmi extra, nincs világrengető cselekmény, ám a karakterei annyira szerethetők, hogy olvasni akarsz róluk, minél jobban megismerni őket. Van egy megmagyarázhatatlan kedvessége és szerethetősége a történetnek, amely miatt csak imádni lehet. Léleksimogató regény borongós téli estékre! Szívből ajánlom.
Ha kíváncsi vagy a 2018-as olvasmányaimra, vagy a korábbi véleményeimre, akkor ezeket a blogon a SZERINTEM menüre kattintva megtalálod! Ha pedig ránéznél a teljes, 2017-es olvasmánylistámra, azt ITT megteheted.
