Gyönyörű helyszínek, varázslatos történelmi városrészek, azúrkék tenger, csodás gasztronómiai élmények, kalandok a szabadban - ez volt Málta, a Földközi-tenger kis ékszerdoboza, ahol 4 napot tölthettem el egy forgatásnak köszönhetően. Van ahol Olaszország, máshol Dubrovnik jut az ember eszébe, de hogy varázslatos az egyszer biztos. Sziklát másztam 40 méter magasból, búvárkodtam és ezzel legyőztem egy hatalmas félelmem, amire egyébként ott derült fény. Egy daru segítségével felemeltek 40 méter magasba, hogy ott elfogyaszthassam a vacsorámat, és csodálatos építészeti látványosságokat néztem meg. Ezekről a kalandokról mesélek hosszabban a folytatásban. Rendhagyó módon most kis időre elhagyva a könyveket, mert most TÉNYLEG nem volt idő, hogy olvassak!
A leglátványosabb
40 méter magasból másztam sziklát. Ez nagyjából egy tízemeletes ház magasságának felel meg. A képen is látszik, hogy volt velem egy super-hero operatőr, Gortva Attila, aki nem ismer félelmet. Talán az ő pozíciója veszélyesebb is, mint az enyém. Bármennyire ijesztő és meghökkentő a kép, biztonságban voltam, és lemásztam. Végeredményben kiderült, hogy nincs tériszonyom. Oké, ezt eddig is tudtam, de azért egy ilyen extrém helyzetben előjöhetett volna, ha mélyen, legbelül motoszkálna bennem a magasságtól való félelem, Mindenesetre óriási élmény ilyen látvány mellett/felett mászni. De ami ezután jött, na az már félelmetes volt..
A legijesztőbb: 29 évesen szembenézni a félelemmel
Ezt követően jött az igazi kaland: a búvárkodás. Az oktatás után felöltöztettek, ami legalább félórát vesz igénybe. Borzalmasan nehéz magadra rángatni azt a sok-sok ruhát, és a palack a hátamon az oktató elmondása szerint alsó hangon 30 kiló. Apropó az oktató gárda egy magyar csapatból állt, és vezetőjük Nagy Gábor, akinek örökké hálás leszek, hogy türelmes volt velem, és segített legyőzni a félelmem, a pánikom, ami váratlanul köszöntött be. Amikor ez a fotó készült, még nem tudtam, milyen szörnyű 20 perc kezdődik el, hogy aztán életem egyik legnagyobb élménye válthassa fel.
Olyan pánik lett úrrá rajtam ugyanis, amit ezidáig sosem tapasztaltam. Az egész úgy kezdődött, hogy Gáborral bementünk megszokni a vizet és az egészen új helyzetet. Itt jön ugyanis a szituáció, hogy az agyadnak el kell fogadnia, hogy innentől csak a szádon keresztül kapsz levegőt. Nem gondoltam, hogy probléma lesz, mert nagyon figyeltem az oktatásnál, és próbáltam lelkileg is toppon várni a merülést. Igen ám, de ahogy próbából lementünk, érthetetlen módon úrrá lett rajtam a pánik, és azt éreztem menten megfulladok, és hogy ha valami, akkor ez nekem egészen biztosan nem fog menni. Még a feladom szó is elhagyta a számat - forgatás, kellemetlenség, és szégyenérzet ide vagy oda - de Gábor annyira higgadtan kezelte a helyzetet, hogy két pánik, egy kis sírás és jó 20 perc elteltével sikerült átlépnem magamon, megtörtént az amit ezidáig sosem éltem át, hogy legyőztem önmagam és a félelmemet. Így történt, hogy míg az elején a rettegéstől csordult ki könny a szememből, a végén már az adrenalintól és a boldogságtól tudtam volna sírni. Elképesztő élmény volt, és ezúton is nagyon köszönöm Gábornak, hogy végtelen profizmusával hozzásegített életem egyik meghatározó élményéhez.
A legtrendibb, avagy magasban jön meg az étvágy
40 méter magasban vacsoráztunk, a Dinner in the sky csapatnak köszönhetően. Mivel - mint említettem - nincs tériszonyom, így a félelemmel nem kellett küzdenem, de volt a csapatunkban olyan, akinek ehhez hatalmas lelkierő kellett. Kezdés előtt azért jó riporterhez hűen beszélgettem kicsit a menedzserrel, aki elmesélte, hogy a speciálisan kialakított asztal és a hozzá kapcsolódó székek tökéletesen biztonságosak, nagyon figyelnek, hogy mindenki több soron be legyen kötve, és állításuk szerint nem történhet senkivel semmi baj. Mondjuk engedélyük sem lenne, ha ez nem így lenne.
A program egyébként úgy néz ki, hogy naplemente környékén (itt épp 18 óra 30 percre esett) felemelik a csapatot (onnantól a székedbe vagy kötve, se mosdó, se túl nagy mocorgás, se asztalon táncolás), indul a zene (jó érzékkel Coldplay A Sky Full Of Starssal indítottak) és innentől nagyjából 2 órán keresztül indulnak a szelfik, a videók, valamint a show elemek kíséretében felszolgált ételek.
Itt épp a második előételt tálalja a felszolgáló, ami egy levelestésztás történetben volt némi kacsa hús, egy "nyári" szarvasgomba krémmel. Az első előétel egy mohito-bomba volt lime-on tálalva, a levest cappuccinos pohárban szolgálták fel tejhabbal, tehát tökéletesen úgy nézett ki mint egy kapucsínó, ám nem volt más, mint meleg leves, méghozzá tökös-répás-diós tökleves egy csészében. (Fine dining level 100!) A főétel pedig marhahús zöldségágyon Terijaki szósszal.
Konyhafőnök VIP versenyzőként már egészen más szemmel nézem az ilyen fogásokat. Hatalmas gasztro-élmény volt!
A leghíresebb látványosság: a volt-nincs ablak
Hogy a programokon túl, Máltáról is essék szó. Három kis szigetből áll: Máltából, Gozóból és az icike picike Cominoból. Személyes kedvencem Gozo, ott vannak a legszebb látnivalók. A szigetek között komppal lehet közlekedni, ami szintén óriási élmény, és maximum 20-30 percet vesz igénybe. Gozo szigetén volt a helyiek nagy szerencsétlenségére már összedőlt Azúr ablak, ami egy természetes mészkő képződmény volt, ám idén március 8-án megadta magát, és egy hatalmas vihar után összeomlott. Jelenleg a tengerben vannak a maradványai, a profi búvárok legnagyobb örömére. Ellenben van "kicsi Azúr ablak" ahol fotózkodtunk, bár kevésbé megközelíthető, mint az előző volt.
A legszebb panoráma
Az egyik legszebb látvány a Blue Grotto, vagyis a Kék barlang volt számomra. Azóta is ez a háttérképem! Lívia fotózta egyébként. (Köszi Livi!) Persze - ahogy a fotón is ki lehet szúrni - lehetőség van arra, hogy hajót bérelj, és megnézd a barlangot belülről is. Én erről sajnos lemaradtam, de kárpótol, hogy fentről, a kilátóból láthattam. Ennél a pontnál csak ültem, és percekig élveztem a fantasztikus panorámát. Volt mit. Lélegzetelállító. A nyugalom szigete.
A legjobb Trónok harca helyszín: Mdina
Málta első fővárosa, még a lovagok idejében Mdina volt, aminek egyébként több pontján is forgatták a Trónok harcát. Ez például a híres oroszlános városkapu, ahol sorozat kedvelt hőse, Ned Stark megérkezik Királyvárba, de az alig 300 fős lakosságú kisvárosban több jelenetet forgattak a kanyargós sikátorokban is. Nevezik Csendes városnak is, tény, hogy ide nem kifejezetten a nyüzsgő élet miatt jönnek a turisták. Érdekesség, hogy a helyi lakosokon kívül senki más nem hajthat be autóval a városba, így a legalkalmasabb helyszín a sétákhoz, a hangulatos szűk kis utcákban, a kőépületek között.
A kilátás itt is számos helyről gyönyörű. Ezt közben Instagramon is igyekeztem megosztani veletek.
A legkisebb főváros: Valletta
Valletta a világ egyik legkisebb fővárosa, ugyanis csak valamivel több mint 6000-en lakják, de telis-tele van csodálatos barokk épületekkel, múzeumokkal, látnivalókkal. A szigetország kulturális központja, és lesz Európáé is, ugyanis 2018-ban ő Európa kulturális fővárosa. Katonás rendben, tervezőasztalon készült város. Idegenvezetőnk szerint ez volt az első város, amit asztalnál rajzoltak meg, és építettek, így elég logikus a közlekedése. Ha már fővárosok, akkor ott a másik, már említett sziget, Gozo, amelynek fővárosa Victoria (a helyiek viszont csak régi nevén, Rabat-ként emlegetik). No, itt van egy csodálatos Citadellájuk. Habár erről a képet nem én fotóztam, de muszáj volt idehozzam a Corinthia Hotel oldaláról. A bronzkor óta áll, ebből az erődből nőtt ki a mai város, majd a városból vált ki a sziget többi települése - elmondások szerint. Ha eljutsz kedves olvasóm Máltára, ezt semmiképp se hagyd ki, lenyűgöző! És ezen belül is csomó helyen forgattak Trónok harcát.
Ami számomra az egyik legemlékezetesebb a sok szépséges kis utca és építmény között, az egy festmény volt. Habár nem vagyok nagy templombajáró, és nem én vagyok a művészetek legnagyobb rajongója, de azt hiszem életemben először láttam ilyen híres, impozáns festményt, és nagy hatással is volt rám. (Na jó, Picasso kiállításon is jártam Budapesten, de ő azért egészen más hatású műveket festett.) A Caravaggio festmény már csak méretéből és élethűségéből adódan is letaglózott. A címe egyébként Keresztelő Szent János lefejezése. Döbbenetes, hogy ekkora méretben hogyan tudott valaki ennyire élethűt festeni. Kicsit olyan rejtély ez számomra, mint a piramisok. (Itt a kedvenc dokumentumfilmem utóbbiról.) Egyébként itt nem lehet fotózni, videózni, ezt szigorúan figyelik a biztonsági őrök. Szóval ezt a képet a Katedrális hivatalos oldaláról hoztam.
